Istent nem lehet, képtelenség, lehetetlenség meghatározni. Isten felől, illetve Istent illetően azonban nekünk, embereknek igazság szerint nem is lehetne úgy határoznunk, ahogyan az nekünk éppen tetszik, de még csak máshogyan, más emberek tetszése szerint sem, mivelhogy Isten az Abszolút az Abszolút ÖN-MAGaVALÓjában, vagyis a legtisztább szellemi minőségű legbensőbb, legerősebb, és leghatalmasabb, és ezért semmiben és semmivel nem felülmúlható személyes Lényeg ki és mivoltában egyszerűen kifürkészhetetlen.

Mi, örökkévaló isteni lelkek a jelen testi világtól, vagyis a jelenségvilágtól teljesen független létezők vagyunk, ha most benne élünk is, mert anyagi testet öltöttünk magunkra. A nálunknál alacsonyabb rendű itteni dolgok, és a szintén ilyen mulandó világuk sem, ezért pedig valósággal nem hathatnak a halhatatlan mivoltunkra (ezt is csak képzelhetjük, álmodhatjuk, mint az egész mulandó világot, és a benne megtestesülésünket is), hanem csakis az ugyanazon anyagból való testünkre.

A Tiszta Szeretetnek, Szellem és Léleknek, Lét és Életnek, és még Tiszta Tudatnak, Tudatosságnak is nevezhető Isten megközelíthető, és itt megvalósítható a szeretet útján, ami a teljes önátadásnak is útja, valamint még a bölcsesség útján, és az önzetlen cselekvés útján is. Ezen utak között azonban nincsen különbség, mivel mindegyik együtt jár a többivel, mert Isten tulajdonságai elválaszthatatlanok egymástól, és Istentől sem elválaszthatók.

Az örök fennállású Istennél a Lét-Szellemnél kezdetben van a teljes egészével Őbelőle való, és ezért „Szellemi”, avagy Isteni Szónak (első Szavának) is tekinthető „ VAGYOK” Tudat, ami így szintén örök fennállású Szellemi Tudat mivolta által nyilvánul, és szól is (élő beszédje is van) az önmagától valóan örökkön örökké Lét-ez-„Ő” Isten a Szellem,

A szellemi, vagyis isteni értelemben a tudatlan lelkek „halott”, azaz nem élő lelkek, akik csak Istentől a Lélektől valóan „újra születésükkel” (lényegi megújításukat jelentő újjá teremtésükkel) lehetnek újra „élő lelkekké”.

Az emberek egyszerűen csak a tapasztalás és megértés különféle szintjein vannak, és ezért valójában nem is lehetne itt arról beszélnünk, hogy vannak jó emberek, és vannak rosszak, hanem inkább csak arról,

Szintén Istent az Abszolútot jelentő örökkévaló, színtiszta, végtelen, és határtalan Léttel megbonthatatlan egységű ugyanilyen Isteni Értelmet megnyilvánítani hivatott, teljes egészével  Isteni Értelemből való Isteni Tudat, avagy Isten-Tudat a VAGYOK,

Amikor a teljes egész, vagyis a beteljesedett valóságos lényünk már csak Istennel lesz teljesen teli, azaz már semmi más nem lesz található bennünk, Isten „edényeiben” mint csakis Isten, akkor van a hindu tanításokból ismerhető legmagasabb fokú „nirvána”, ami valójában már „nirvána” sem,

A Magától az Igaz Istentől való hit az igazi hit.  A meggyőződéses hit, az Istent itt a Földön élvén testi érzékek nélkül, vagyis közvetlenül az igaz magunkkal tapasztalásunkkor adódó élő hit ugyanis megmaradva és növekedve a legmagasabb fokán teljesen és tökéletesen egyező az igaz tudás, az isteni tudatos isteni értelmi tudás, azaz Isten tudása végtelen teljességével.

Amikor minden figyelmünket egy pontba összevonjuk, és úgy figyelünk meg vele valamit, akkor Isten Ővele egyazon Világosságában vagyunk, vagyis a központi (azaz összpontosított) figyelmünk Isten figyelmi központjával tökéletes egységben, azaz teljes egyezőségben van.