Az „Isten” névvel itt a mulandó valóságában legjobban felfogható Örökkévaló Tudat állandóan szemléli az Őáltala alkotott téridőt, és ebben az időben és térben szintén Őtőle létező rezonáló dolgokat is, vagyis a nem örök valóságait is, és már csak evégett is van értelme az egész megnyilvánult valóságának is.