Magunknak, és az emberi civilizációnak is, soha nem hatalomra és háborúkra kellene épülnie, hanem igaz szeretetre, harmóniára, és szintén isteni bölcsességgel vezérlésre, avagy irányításra a folytonos fejlődése (növekedése, gyarapodása, el-és kiterjeszkedése) érdekében.

Eredetileg magunk is az Élő Istennek Tudat-Középpontja, avagy Tudatközpontja vagyunk. Mi azonban azok a tudatos szellemi lelkek is vagyunk, akik elfeledték önmagukat, és vele egyben elfeledték az Igaz Istent is, Akitől közvetlenül valók.

A számunkra, szellemi lelkek számára nem csak a „homályos szemüvegen” keresztül, hanem közvetlenül is látható Univerzum minden része, még a legparányibb részecske is mind, magában tartalmazza az egész jelen Univerzumnak teljes információját,

Az eredetileg tiszta és tisztán szellemi minőségű lélek a fizikai idő korlátain kívül létezik, és kész "lélektervvel", fejlődés, tapasztalatokban (is) növekedés céllal, önszántából jön ide az anyagi valóságba, éspedig előtte áttekintve a korábbi inkarnációit (megtestesüléseit), vagyis azoknak tapasztalatait, azok tanulságait, és így lesz tisztában vele,

A legtöbb magát hívőnek tartó ember olyan Istennek kedvében akar erőltetetten járni, akit nem is ismer. Ettől azonban még változatlanul a teljes mélységében és magasságában megtapasztalni az Élet Teljességét jelenti az Élő Isten teljes ismeretét,

A Földön élő legtöbb ember még csak színleli az igaz életet élést, és teljesen, vagy már csak félig aludván igazán nem is akarja tudni, hogy ki is ő valójában. Ezért aztán már nem is tudja abbahagyni a színlelést, és a szellemi élet mivolta helyett megmarad anyagi, és finom anyagi életnek,

…Istent nem elutasítanunk, sem mellőznünk, hanem állandóan tapasztalnunk kellene magunkban

A valóságos önmagunk ugyanis az Istené hasonlatosságára időtlen igazság, ami is felette áll a születésnek és halálnak, és ezek mulandó, azaz nem igaz valóságának, a nem örök fennállású jelenségvilágnak (avagy káprázatvilágnak) is.

Az igaz boldogságunkat is soha nem külsőségek, vagyis az itteni dolgok, és helyzetek határozzák és mutatják meg, hanem az ezekre az itteniekre reakcióink, és nem reakcióink. Azok ugyanis megmutatják, hogy ezzel az isteni jellemzővel is élünk. A teljes igazi jellemünk is így azonban soha nem az itteni szép szavakban, és szintén tetszetős viselkedésben mutatkozik meg,

A mai világban nem sok embernél látni még csak a teljesen magához térést sem, hanem igen sok nem csak az isteniségét, hanem már az emberségét is elvesztette szellemi lélek él megtestesülten, vagyis földi emberformában.

Az eredeti lét- és életállapotodba visszakerülésedet jelentő „hazajutásod” érdekében mindig és mindenhol Istenben tudva magadat örökéletű lényként élj, és ne pedig helyette a mulandó, avagy halandó tested szintén nem örök tulajdonságaival élj,