Igazából nem is létezik a „kilépésünk” Istenből, és még csak az anyagi testünkből sem, merthogy a szellemi lélek mivoltunkban van benne az egész anyagi testi rendszerünk minden funkciójával egyetemben. Amikor viszont az anyagi testünk meghal,

A születés és halál csak a nem örök fennállásúnak teremtett testünkkel történik, mi, élő szellemi lelkek soha nem úgy születtünk, mint egy anyagi test, és soha nem is halunk meg. Mi is ugyanis örökéletű lények vagyunk, akik mulandó testeket is ölthetnek magukra az örök életük során. 

Istenbe, és mintegy már újra is beleszeretés, és Ővele szerelembe is esés nélkül nem tudhatunk állandóan Istenre gondolni, hanem jóval inkább fogunk helyette azokra a testi személyekre, és szintén anyagi dolgokra gondolni, akiket és amiket Istennél jobban szeretünk.

Aki szellemi lélek magában, és itt a külvilágban is mindenütt, azaz mindenkiben és mindenben ténylegesen is meglátja az Istent, és mindent ténylegesen is Istenben lát, még tehát magát, és a szellemi lélek társait megtestesülten is,