Istentől „szálltunk” ide alá az anyagba, és most már, ha fokról fokra haladva is, de vissza kellene emelkednünk Őhozzá. Lényegében tehát a részünkről most az „árnyékból”, a szellemi sötétségből a tiszta és tisztán szellemi „fényre”, az önmagában teljes, és teljességgel anyagtalan világosságra,…

A „jó”, azaz tökéletes megértés érdekében előre kell bocsátani, hogy Isten legfelsőbb „házába” Isten „fele-ségeiként”, vagy pedig az Ő „fele-barátaiként” (ki-ki hogyan gondolja) mindig csak az újra teljesen tiszta, és tökéletes egészségű (azaz „beteljesedett”, nem „töredékes”) lelkei juthatnak be,…

Soha nem Isten, hanem a saját nem tiszta cselekedeteink, vagyis a szándékaink, gondolataink, szavaink, beszédeink, tetteink, és még a vágyaink azok, amik arra ítélnek bennünket, szellemi lelkeket, hogy még továbbra se kerülhessünk vissza az eredeti létállapotunkba, és az eredtünk igaz valóságába, a…

Az emberi lélek, vagyis az Istentől „ember” nevet kapott szellemi tudat a szellemi erejét lekötötte az anyaghoz és anyagba, és ezért legyengült, beteg lett (megnyomorodott, elerőtlenedett), az anyag viszont az így nyert plusz erejével uralni és irányítani tudja a magát az előbbi módon lerombolta…