Az egészével Istenéből valóan Istenével tökéletesen egyező központi teremtő tudatunkban kellene élnünk megtestesülten is, és nem pedig helyette a nem örök fennmaradású testtudatunkban, és így az által teremteni hozzá hasonlóan nem örök dolgokat.

A testi énünk, és a teljességgel anyagtalan szellemi tudatosság (szellemi tudatos szellemi tudat) mivoltunk nem egy és ugyanaz, hanem két egymástól különböző minőség. Az itt egónak nevezett testi énünk korlátolt és hiedelmekkel teli,

Isten nemzetsége minden Földön élő ember is. Az emberek azonban maguk elkezdték magukat ilyen-olyan népeknek, nemzeteknek elnevezni a testük származása alapján, és ezzel el is különültek egymástól, és előtte pedig az EGY és Igaz Istentől is.

A Földön ideiglenes jelleggel élő, Isten teremtette ember számára megismerhető  EGY Isten „kettősségben” fejezi ki, azaz nyilvánítja meg Magát, vagyis jelenségekként nyilvánul meg a szintén teremtett „kettősségben”, a téridőben,