Eredetileg magunk is örök mindenütt jelenlét, mindent látók, és mindentudók (mindent teljesen ismerők) is vagyunk tudatosan is. A mi közvetlenül az Istenéből való szellemi tudat mivoltunkra is jellemző tehát, hogy nem csak pusztán önmagában létezik, hanem azzal egyszerre tudatosan is létezik…

Ha a külsőségektől, és a külső zajoktól, a zűrzavarnak, vagy káosznak is nevezhető anyagi lármától (ami zajokhoz tartozik a testi agyunkkal és elménkkel végezhető tárgyi gondolatokkal gondolkodás is) nem tudjuk eltávolítani magunkat, soha nem fogunk a valóságos magunkban rálelni a Teljes és Végtelen…

Isten azért is állandóan velünk van lelkeivel, mert Ő egyben az örök lét-és életerő, és örök szeretet is, ami legfontosabbak az Ő Lényeg mivoltából való lényegi mivoltunknak is fő összetevői, és ugyanakkor velük vagyunk Őáltala éltetve, táplálva is.

Soha nem a felszíni életet, a mulandó anyagi életet kellene nekünk, közvetlenül az Istenből való „szellemi lelkeknek” ideiglenesen itt tartózkodván élnünk, hanem „megtestesülten” (anyagi testet magunkra öltötten) is az igaz életünket, a Magáéval Istenével egyező örök életünket.