Az „Isten” névvel itt a mulandó valóságában legjobban felfogható Örökkévaló Tudat állandóan szemléli az Őáltala alkotott téridőt, és ebben az időben és térben szintén Őtőle létező rezonáló dolgokat is, vagyis a nem örök valóságait is, és már csak evégett is van értelme az egész megnyilvánult…

Az EGY Isten, a végtelen és határtalan Szellemi Világosságnak (Szellemi „Fénynek”) is nevethető Isten a végtelen sok mindennek (valaki és valaminek) a Forrása, és kinyilvánítója („kivetítője”) is, mely megnyilvánulást is a végtelen és határtalan Magában valósít meg, és így foglal is mindent Magába…

Az anyagi tudattal, a testtudattal való téves azonosulásunkból kellene újra szellemi lelki tudatokká, vagyis tudatosan is lelkivé lennünk, és teljesen tisztába kellene jönnünk azzal is, hogy a „lelki tudás” soha nem elméleti tudás (csak amivé azt tesszük azonosulva a testünkkel),

Azt senki, még a testi ember sem vonhatja kétségbe, hogy a szeretet a legfontosabb, vagyis, hogy az a leglényegesebb mindenki életében, mert, ha valaki egyáltalán nem kap szeretetet, az ebbe bele fog halni, azaz megszűnik élve létezni. Az emberek legtöbbje azt viszont nem tudja,

Az anyag Isten Szellemi Lényeg mivoltát kifejező, anyagilag (testileg) is érzékelhető létező megnyilvánulása Istennek. A jelenségvilág egésze valójában tehát a szintén Istent jelentő Szellemi Lét és Élet Teljességének megjelenése. A Földön Isten legerősebb látható megnyilvánulása pedig a Földet…