A jelen emberi társadalom is nem isteni szeretetre, hanem félelemre nevelt. Ennek nem így kellene lennie, hanem minden értelmes lénynek az ártatlan isteni szeretet által vezéreltnek (irányítottnak) kellene lennie, ami szeretetben nincsen semmi félelem, és semmi más rossz sem. Sajnos a legtöbb ember az isteni szeretetet elfeledkezve róla még mindig nem is ismeri,

…kétfélének lehet mondanunk az „előrelátást” is, merthogy létezik szellemi előrelátás, és létezik testi, vagyis anyagi előrelátás is. Megtestesülten tehát van, akinek anyagi előrelátás adatik meg (amit itt „jóslásnak” nevezünk), és van,

Az időtlen létezésű, és forma nélkülinek is mondható Lényeg, a végtelen és határtalan Csendnek, és Szeretetnek is nevezhető Isten mindennek az egyetlen Alapja, ami még Őrajta kívül létezik és él az egész Teljességében az Ő egész Teljességét alkotva.

Minden itt látható, és nem látható anyagi dolgot is Isten jelenléteként kellene érzékelnünk, és felfognunk, azaz értenünk is, mivel míg ez nem történik meg velünk, még nem nyertük vissza Istentől az eredeti teljes tisztaságunkat,

Igazából nem is létezik a „kilépésünk” Istenből, és még csak az anyagi testünkből sem, merthogy a szellemi lélek mivoltunkban van benne az egész anyagi testi rendszerünk minden funkciójával egyetemben. Amikor viszont az anyagi testünk meghal,

A születés és halál csak a nem örök fennállásúnak teremtett testünkkel történik, mi, élő szellemi lelkek soha nem úgy születtünk, mint egy anyagi test, és soha nem is halunk meg. Mi is ugyanis örökéletű lények vagyunk, akik mulandó testeket is ölthetnek magukra az örök életük során. 

Istenbe, és mintegy már újra is beleszeretés, és Ővele szerelembe is esés nélkül nem tudhatunk állandóan Istenre gondolni, hanem jóval inkább fogunk helyette azokra a testi személyekre, és szintén anyagi dolgokra gondolni, akiket és amiket Istennél jobban szeretünk.

Aki szellemi lélek magában, és itt a külvilágban is mindenütt, azaz mindenkiben és mindenben ténylegesen is meglátja az Istent, és mindent ténylegesen is Istenben lát, még tehát magát, és a szellemi lélek társait megtestesülten is,

A szellemi lelket mondhatjuk szellemi elmének, és szellemi tudatnak is, ez esetben a szellemit pedig isteninek is mondhatjuk, és annak kell értenünk is, és nem pedig anyagi szelleminek.

Az emberi többséget még ma is az állatokéhoz hasonló testük ösztönei uralják, csak, vagy többnyire csak tárgyi, avagy testi gondolataik, vágyaik, és testi érzelmeik vannak, amik szerint cselekszenek, és nem pedig a valóságos maguk, a közvetlenül az Istenéből való szellemi lelki önazonosságuk szerint,