A vallásosság itt eredetileg azért született, hogy minél több emberi lélek visszatérjen az Igaz Istenhez, és az isteni természetével éléséhez, ami az eredeti természete. Az embereket azonban ma, a „modern korban” már a vallások, és vallási szokások, vallási, és hites rituálék jobban érdeklik, mint Isten,

Mivel Isten hasonlatosságára lettünk létrehozva, a saját valóságunknak is magunk vagyunk a folyamatos teremtői. Most itt a Földön azért élünk, hogy tapasztalatokat szerezhessünk a testünk révén is a háromdimenziós valóságról, ami egy igen alacsony tudatszintnek, és ugyanolyan létállapotnak is megjelenítője, avagy megnyilvánítója.

Az „Isten” névvel itt a mulandó valóságában legjobban felfogható Örökkévaló Tudat állandóan szemléli az Őáltala alkotott téridőt, és ebben az időben és térben szintén Őtőle létező rezonáló dolgokat is, vagyis a nem örök valóságait is, és már csak evégett is van értelme az egész megnyilvánult valóságának is.

Az EGY Isten, a végtelen és határtalan Szellemi Világosságnak (Szellemi „Fénynek”) is nevethető Isten a végtelen sok mindennek (valaki és valaminek) a Forrása, és kinyilvánítója („kivetítője”) is, mely megnyilvánulást is a végtelen és határtalan Magában valósít meg, és így foglal is mindent Magába (a Szellemi „Fény” mivoltába), amit létrehozott és létrehoz, azaz megvalósított és megvalósít.

Az anyagi tudattal, a testtudattal való téves azonosulásunkból kellene újra szellemi lelki tudatokká, vagyis tudatosan is lelkivé lennünk, és teljesen tisztába kellene jönnünk azzal is, hogy a „lelki tudás” soha nem elméleti tudás (csak amivé azt tesszük azonosulva a testünkkel),

Azt senki, még a testi ember sem vonhatja kétségbe, hogy a szeretet a legfontosabb, vagyis, hogy az a leglényegesebb mindenki életében, mert, ha valaki egyáltalán nem kap szeretetet, az ebbe bele fog halni, azaz megszűnik élve létezni. Az emberek legtöbbje azt viszont nem tudja,

Az anyag Isten Szellemi Lényeg mivoltát kifejező, anyagilag (testileg) is érzékelhető létező megnyilvánulása Istennek. A jelenségvilág egésze valójában tehát a szintén Istent jelentő Szellemi Lét és Élet Teljességének megjelenése. A Földön Isten legerősebb látható megnyilvánulása pedig a Földet megvilágosító Nap,

A mostani világban már nem az Igaz Istennek, a mindent teremtő és magába foglaló Szeretet-Istennek keresése folyik, hanem helyette féktelen érzéki élvezet keresés van, ami viszont nem az egymással szellemi lelkileg való egybekapcsolódáshoz, a Szeretet Egységhez, hanem az egymástól való elszigetelődéshez, és egyéb más rosszakhoz is vezet, ezek tehát az előbbi érzéki életnek a következményei.

Az Abszolútumnak (Aminek) és Abszolútnak (Akinek) is nevezhető Valóságos Isten a Teremtő Forrás a végső állapota szerint egy én nélküli, teretlen és időtlen, tisztán szellemi minőségű, tökéletesen tiszta, állandó fennállású, változatlan, végtelen és határtalan Erő- Lény, Ami Valóságos Istennek törekszünk magunk is lenni legvégső valóságunkként.

Eredetileg ragyogóan tiszta, tökéletes szellemi tudatosságok vagyunk, ami a természetességünk is, és így egyek vagyunk az isteni természetünkkel is, mivel Isten hasonlatosságára, vagyis az Ő képmásainak lettünk létrehozva Isten által. Isten közvetlenül Magából, az Igaz Önazonosságából alkotott meg bennünket, és ezért olyanok vagyunk, mint amilyen Ő a Tiszta Szellemi Tudatosság.