Ha a külsőségektől, és a külső zajoktól, a zűrzavarnak, vagy káosznak is nevezhető anyagi lármától (ami zajokhoz tartozik a testi agyunkkal és elménkkel végezhető tárgyi gondolatokkal gondolkodás is) nem tudjuk eltávolítani magunkat, soha nem fogunk a valóságos magunkban rálelni a Teljes és Végtelen Csendnek is ismerhető Istenre,

Isten azért is állandóan velünk van lelkeivel, mert Ő egyben az örök lét-és életerő, és örök szeretet is, ami legfontosabbak az Ő Lényeg mivoltából való lényegi mivoltunknak is fő összetevői, és ugyanakkor velük vagyunk Őáltala éltetve, táplálva is.

Soha nem a felszíni életet, a mulandó anyagi életet kellene nekünk, közvetlenül az Istenből való „szellemi lelkeknek” ideiglenesen itt tartózkodván élnünk, hanem „megtestesülten” (anyagi testet magunkra öltötten) is az igaz életünket, a Magáéval Istenével egyező örök életünket.

Minden testet öltött szellemi léleknek el kell jutnia odáig, hogy itt minden anyagi gondolkodás nélkül éberen tudjon élni, és így meg is tudjon maradni. Ez esetben ugyanis újra az eredeti létállapotával fog élni, és így anyagi gondolatok nem fognak állandóan a fejében kavarogni,

A jelen emberi társadalom is nem isteni szeretetre, hanem félelemre nevelt. Ennek nem így kellene lennie, hanem minden értelmes lénynek az ártatlan isteni szeretet által vezéreltnek (irányítottnak) kellene lennie, ami szeretetben nincsen semmi félelem, és semmi más rossz sem. Sajnos a legtöbb ember az isteni szeretetet elfeledkezve róla még mindig nem is ismeri,

…kétfélének lehet mondanunk az „előrelátást” is, merthogy létezik szellemi előrelátás, és létezik testi, vagyis anyagi előrelátás is. Megtestesülten tehát van, akinek anyagi előrelátás adatik meg (amit itt „jóslásnak” nevezünk), és van,

Az időtlen létezésű, és forma nélkülinek is mondható Lényeg, a végtelen és határtalan Csendnek, és Szeretetnek is nevezhető Isten mindennek az egyetlen Alapja, ami még Őrajta kívül létezik és él az egész Teljességében az Ő egész Teljességét alkotva.

Minden itt látható, és nem látható anyagi dolgot is Isten jelenléteként kellene érzékelnünk, és felfognunk, azaz értenünk is, mivel míg ez nem történik meg velünk, még nem nyertük vissza Istentől az eredeti teljes tisztaságunkat,

Igazából nem is létezik a „kilépésünk” Istenből, és még csak az anyagi testünkből sem, merthogy a szellemi lélek mivoltunkban van benne az egész anyagi testi rendszerünk minden funkciójával egyetemben. Amikor viszont az anyagi testünk meghal,

A születés és halál csak a nem örök fennállásúnak teremtett testünkkel történik, mi, élő szellemi lelkek soha nem úgy születtünk, mint egy anyagi test, és soha nem is halunk meg. Mi is ugyanis örökéletű lények vagyunk, akik mulandó testeket is ölthetnek magukra az örök életük során.