Nekünk, szellemi lelkeknek itt már csak, vagy inkább már csak érzék-kielégítéssel foglalkozni nem összeegyeztethető a tiszta lelki élettel, mert az nem a mulandó test életéről, hanem az örök fennállású szellemi lélek csupa öröm és boldogság teli életéről szól.

Előbb-utóbb mindenkinek rá kell jönnie, hogy a már csak az Istennel egy isteni szeretettel élés visz el végül is bennünket a teljes felébredéshez, megvilágosodáshoz, megszabadulásunkhoz, vagyis az Istenhez és isteniségünkhöz visszatérésünkhöz. A sötétségből, a szenvedésből és világából más kiút nincsen,

Istent teljesen is megérteni addig nem fogjuk tudni, míg magunk is nem már mindig csak az isteni jót cselekedve, vagyis már csak Őszerinte fogunk élni. Újra teljesen tiszta isteni tudatosság (tiszta tudatos szellemi lélek) csakis tehát az lehet,

Az Igaz Istent, Aki felé a jelen anyagi létállapotából mindenkinek törekednie kellene, soha nem szabadna magunkon kívülre helyeznünk, mert akkor csak eltéveszteni tudhatjuk a valódi célunkat.

Az anyagi létállapotából szabadulása lehetősége azonban minden emberi léleknek minden pillanatban fennáll,

Úgy kellene itt is élnünk, hogy a testben töltött életünk minden pillanatában közvetlen kapcsolatban legyünk az Igaz Istennel. Amire ugyanis a jelen életünkben a legnagyobb szükségünk van, az az Istennel való közvetlen kapcsolatunk helyreállítása.

Az Örök Isten a Legfelsőbb Léleknek, avagy Legfelsőbb Tudatnak, Legfőbb Tökéletesnek is nevezhető Abszolút Lény, semmi itt „relatívnak” mondott anyagnak és anyaginak, azaz semmi anyagi körülménynek nincsen, és még csak nem is lehet alávetve.

Még a jelen korban, a tudás korának nevezett korban is az Istentől és egymástól is különválasztódottság illúziójában élünk, és szintén szinte mindenki meg akarja menteni a világot is (tele van a világ ilyen héroszokkal, nagy „koponyákkal”, azaz világmegváltó nagy tárgyi elmékkel is),

Az egészével Istenéből valóan Istenével tökéletesen egyező központi teremtő tudatunkban kellene élnünk megtestesülten is, és nem pedig helyette a nem örök fennmaradású testtudatunkban, és így az által teremteni hozzá hasonlóan nem örök dolgokat.

A testi énünk, és a teljességgel anyagtalan szellemi tudatosság (szellemi tudatos szellemi tudat) mivoltunk nem egy és ugyanaz, hanem két egymástól különböző minőség. Az itt egónak nevezett testi énünk korlátolt és hiedelmekkel teli,

Isten nemzetsége minden Földön élő ember is. Az emberek azonban maguk elkezdték magukat ilyen-olyan népeknek, nemzeteknek elnevezni a testük származása alapján, és ezzel el is különültek egymástól, és előtte pedig az EGY és Igaz Istentől is.