Istenbe, és mintegy már újra is beleszeretés, és Ővele szerelembe is esés nélkül nem tudhatunk állandóan Istenre gondolni, hanem jóval inkább fogunk helyette azokra a testi személyekre, és szintén anyagi dolgokra gondolni, akiket és amiket Istennél jobban szeretünk.

Aki szellemi lélek magában, és itt a külvilágban is mindenütt, azaz mindenkiben és mindenben ténylegesen is meglátja az Istent, és mindent ténylegesen is Istenben lát, még tehát magát, és a szellemi lélek társait megtestesülten is,

A szellemi lelket mondhatjuk szellemi elmének, és szellemi tudatnak is, ez esetben a szellemit pedig isteninek is mondhatjuk, és annak kell értenünk is, és nem pedig anyagi szelleminek.

Az emberi többséget még ma is az állatokéhoz hasonló testük ösztönei uralják, csak, vagy többnyire csak tárgyi, avagy testi gondolataik, vágyaik, és testi érzelmeik vannak, amik szerint cselekszenek, és nem pedig a valóságos maguk, a közvetlenül az Istenéből való szellemi lelki önazonosságuk szerint,

Nekünk, szellemi lelkeknek itt már csak, vagy inkább már csak érzék-kielégítéssel foglalkozni nem összeegyeztethető a tiszta lelki élettel, mert az nem a mulandó test életéről, hanem az örök fennállású szellemi lélek csupa öröm és boldogság teli életéről szól.

Előbb-utóbb mindenkinek rá kell jönnie, hogy a már csak az Istennel egy isteni szeretettel élés visz el végül is bennünket a teljes felébredéshez, megvilágosodáshoz, megszabadulásunkhoz, vagyis az Istenhez és isteniségünkhöz visszatérésünkhöz. A sötétségből, a szenvedésből és világából más kiút nincsen,

Istent teljesen is megérteni addig nem fogjuk tudni, míg magunk is nem már mindig csak az isteni jót cselekedve, vagyis már csak Őszerinte fogunk élni. Újra teljesen tiszta isteni tudatosság (tiszta tudatos szellemi lélek) csakis tehát az lehet,

Az Igaz Istent, Aki felé a jelen anyagi létállapotából mindenkinek törekednie kellene, soha nem szabadna magunkon kívülre helyeznünk, mert akkor csak eltéveszteni tudhatjuk a valódi célunkat.

Az anyagi létállapotából szabadulása lehetősége azonban minden emberi léleknek minden pillanatban fennáll,

Úgy kellene itt is élnünk, hogy a testben töltött életünk minden pillanatában közvetlen kapcsolatban legyünk az Igaz Istennel. Amire ugyanis a jelen életünkben a legnagyobb szükségünk van, az az Istennel való közvetlen kapcsolatunk helyreállítása.

Az Örök Isten a Legfelsőbb Léleknek, avagy Legfelsőbb Tudatnak, Legfőbb Tökéletesnek is nevezhető Abszolút Lény, semmi itt „relatívnak” mondott anyagnak és anyaginak, azaz semmi anyagi körülménynek nincsen, és még csak nem is lehet alávetve.