A materializációt is például, nem csak a szilárd anyagira kellene értenünk, hanem a finom anyagiakra, és még a félanyagi valóságokra is, mivel félanyagi testeket is képesek vagyunk magunkra ölteni,

Bennünket, „ember” nevet kapott „értelmeseit” leginkább az akaratunk választ el Istentől, mert magunkra szilárd testet öltötten teljes azonosulásba fogunk és kerülünk e testünkkel, és ezért mindig inkább azt akarjuk magunk is, amit a testünk akar,

Az eredeti szellemi, azaz isteni ereje teljében levő, teljesen és tökéletesen tiszta szellemével egy szellemi lélek még csak az időpillanatot is szét tudja oszlatni, és ezzel a teljesen és tökéletesen meg is tisztításával visszahelyezni is tudja az örökkévalóságba,

Maga Isten itt az anyagi világában soha nem a csillogó-villogó külsőségekben, fenséges, csodálatos, szemeket gyönyörködtető formákban, hanem mintegy „rejtekben”, vagyis mindig a kicsinyekben és szerényekben, az igazán szelídekben és alázatosakban mutatkozik meg.

Az összes lét- és életformán, vagyis minden testi szemekkel is látható mulandó formán, a jelen létállapotunkban megszámlálhatatlan sok anyagi és finom anyagi, nem örök létezésű formán keresztül is az Egy  Örök Isten nyilvánul meg. Ezért pedig bárhol is nézünk körül az egész látható világegyetemben,

Mi, Földön emberformában élő lények, akik a valóságos (azaz örök, igaz) magunkkal (a szellemi tudat, a valóságos lényegi mivoltunkkal) a valóságos elménkkel egyek vagyunk, az Értelmével és Tudatával is végtelen és határtalan, örökkévaló, azaz időtlen és halhatatlan, teljesen és tökéletesen tiszta, örökké boldog, és tisztán szellemi minőségű, Isten azonos Isteni Elmének,

Amit itt közvetlenül magunk körül látunk, az mind az Istenből és Istentől eredeztethető szellemi mivoltunknak (lényegünknek) a belőle való lelki mivoltunkon keresztüli kivetülése, vagyis az itt úgynevezett „manifesztációija”, azaz anyagilag is megvalósulása.

Az igazi, avagy isteni önazonosságunk teljesen szabad, nem korlátozott, csak mi, most anyagi testet magunkra öltötten tévesen úgy hisszük, hogy azonosak vagyunk a hozzánk képest sok mindenben erősen korlátozott anyagi testünk központjával, lényegével,

Mi, isteni lelkek az egós tudatállapotból, a kettős lényegűségből addig nem fogunk felébredni, míg itt minden Istentől valóan létező élőlénynek meg nem fogjuk engedni, hogy úgy legyenek, ahogyan vannak, vagyis, míg azokba semmilyen szinten nem folyunk, nem avatkozunk bele,

Bűzillatot árasztó teherként nehezedik rá az emberi lélekre, ha a múltban történt rossz dolgokról gondolkodik, és róluk beszél is, vagy, ha hasonló negatív módon a testének jelenével és jövőjével foglalkozik is. Az pedig már rothasztóan, bomlasztóan (lerombolóan) is hat rá, ha másokkal foglalja ugyanígy el magát,