Még a jelen korban, a tudás korának nevezett korban is az Istentől és egymástól is különválasztódottság illúziójában élünk, és szintén szinte mindenki meg akarja menteni a világot is (tele van a világ ilyen héroszokkal, nagy „koponyákkal”, azaz világmegváltó nagy tárgyi elmékkel is),

Az egészével Istenéből valóan Istenével tökéletesen egyező központi teremtő tudatunkban kellene élnünk megtestesülten is, és nem pedig helyette a nem örök fennmaradású testtudatunkban, és így az által teremteni hozzá hasonlóan nem örök dolgokat.

A testi énünk, és a teljességgel anyagtalan szellemi tudatosság (szellemi tudatos szellemi tudat) mivoltunk nem egy és ugyanaz, hanem két egymástól különböző minőség. Az itt egónak nevezett testi énünk korlátolt és hiedelmekkel teli,

Isten nemzetsége minden Földön élő ember is. Az emberek azonban maguk elkezdték magukat ilyen-olyan népeknek, nemzeteknek elnevezni a testük származása alapján, és ezzel el is különültek egymástól, és előtte pedig az EGY és Igaz Istentől is.

A Földön ideiglenes jelleggel élő, Isten teremtette ember számára megismerhető  EGY Isten „kettősségben” fejezi ki, azaz nyilvánítja meg Magát, vagyis jelenségekként nyilvánul meg a szintén teremtett „kettősségben”, a téridőben,

Az EGY Istent szellemileg csak az esetben tapasztalhatjuk, azaz csak akkor és azzal élhetjük is meg a szellemi lelki magunkban, ha megismerjük az Ő szavait, beszédeit, az Ő törvényeit, életszabályait, és erőt kérünk Őtőle ahhoz, hogy ezeket a „parancsait” meg-, és betartani, azaz teljesíteni is tudjuk,

Előbb-utóbb minden szellemi léleknek tisztába kell jönnie azzal is, hogy szellemi lelki életvitelt kellene itt is folytatnunk, és nem pedig helyette anyagi életvitelt, mint azt a legtöbben még mindig tesszük. Az ember ugyanis attól fogva szenved, hogy elvesztette a közvetlen kapcsolatát Istennel.

A „létel” régi kifejezés is lényegében az élve is létezést, vagyis a levést és élést („vanságot” és „vagyokságot”) fejezi ki egy szóban, ami szó így valójában Magát az örökké valóságos, vagyis örökkön örök fennállású, és színtiszta Szellemi Lét és Élet megbonthatatlan Egységét is „takarja”,

Jézus, az Isten küldte szent tanító világosan az értésünkre adta, hogy a lélek életet jelent. Az ember, vagyis az emberi testet magára öltött szellemi lélek így maga is, azaz tudatosan is elmúlhatatlan szellemi élet,

Az igaz valóságban, az örök fennállású abszolút valóságban a lények neve nem különbözik a lényektől, mint ez itt a fizikai valóságban, a mulandó tárgyi, avagy relatív valóságban van. Itt ugyanis a név a lénnyel nem azonos, és az is mulandó, mint a vele jelölt test, vagyis a lény formája.