Az igazi örömünk és boldogságunk az igaz szeretettel teljesen áthatott érzéseinktől és gondolatainktól is van, amiből is már be lehet látnunk, hogy az egyedüli boldogítója (avagy „üdvözítője”) is mindenkinek az isteni szeretet, vagyis végül is Maga a szeretetteljesen érző, gondolkodó, és cselekvő Isten, az Élő Isten,

Az Istennel azonos Isteni Tudatnak valósággal nem létezik senki és semmi ellentéte. Ami „ellenpólusát” ugyanis mi, lelkei látunk Istennek, az nem örök fennállású, hanem mindig csak látszatra létezik, és ez az anyagi test, a testtudatosság, a testi elme és testi én egysége.

A halál minden anyagit, minden mulandót elvenni hivatott tőlünk, el kell ugyanis tudnunk válnunk minden fizikaitól, minden durva és finom anyagi minőségtől, vagyis végül még a fénytestünktől, a fényenergiából álló testünktől (amivel azonosulva képzeljük „fénylényeknek” magunkat),

A Tiszta és Örök Valóság, avagy Igazság, az Egy Isten, az Élő Isten, a határtalan „Világosságnak” (Szellemi és Lelki „Fénynek”) is nevezhető Isten változatlan, mindig egy és ugyanaz, és mindig, azaz örökké teljesen szabad is, még, ha Magába foglal minden változót is.

Az öncélú élet valós szellemi eredmény nélküli, és vele inkább halad visszafelé a szellemi lélek, mintsem előre Istenhez. Az ilyen életet élőknek még majd meg kell tanulniuk, hogy a földi élet valóságos szellemi javaknak, és soha nem pedig anyagi javaknak minél nagyobb mértékben megszerzésére van,

Igazán szabadnak lenni annyi, mint teljesen és tökéletesen tiszta szellemi léleknek lenni, aki Istennel örök állandóan tökéletes egységben él. A teljes szabadság állapota ugyanakkor még az, amikor mindent az Egynek látunk,

Az önző ember nem figyel az Igaz Istenre, Őt a figyelmén kívül hagyja, amiből adódik a tudatlansága Istenről, és az Ő szintén igaz (örök) valóságáról is. (A feledés szellemének hatalmába is ezzel kerül az isteni lélek.)  Aki emberi léleknek azonban a figyelme még mindig nem Istenen,

A szellemi léleknek a földi élete során választania kell a szellem és test között, hogy melyikkel akar örökösen egységben élni. Annak az Istennel egy Isteni Lélekből való léleknek viszont egyáltalán nem lesz jó dolog elhagynia az anyagi élet síkját, és átkerülni az örök szellemi élet síkjára,

Az igazság az, hogy a legalantasabbtól a legmagasabbig, a legprimitívebbtől a legnemesebbig igen sok szinten lehet tisztán látni, hallani, érezni, azaz tisztán érzékelni is, viszont az is igazság,

A jelen emberi korszakban már igen kevés időnk maradt rá, de az itt a mulandó valóságban is csak isteni szeretettel élést, az Istennek és felebarátainknak isteni szeretettel szeretését a legtöbben továbbra sem akarjuk gyakorlatban is megtenni, még akkor sem,