Istenről van szó akkor is, ha a Valóságnak szeretetéről, és, ha a Szeretetnek valóságáról beszélünk is, ugyanis minden, ami van, vagyis az egész mindenség, a teljes egész valóság is Isten, ami teljes egésznek Ő Maga fölötte áll, és Ő ezen elmondhatatlanul hatalmas nagy egészének, vagyis az egész létező és élő Teljességének is Legfőbb Irányítója,

A földi életben a megtestesült szellemi léleknek a „betegsége” elsősorban az Isten-ellenes, azaz Élet ellenes cselekedeteiben jut kifejeződésre. (A legtöbb lélek úgy hiszi, hogy ő mindig jól tesz, pedig a legtöbbször nem az „egyedül Jó”-nak nevezhető Isten, az Igaz Isten szerint, hanem Őneki ellenére tesz.)

A békétlenek, a nyughatatlanok, és a kételkedők hiába is kutatnak Isten a Lélek után, nem fogják Őt az Igaz Istent meglelni és meglátni, sem magukban, sem másban, és így továbbra is meg fognak maradni tisztátalannak. A tisztátalannak, az anyagival magát beszennyezettnek ugyanis nem lehet túllépnie a jelen világon,

Eredetileg tökéletesen tiszta, és tisztán szellemi minőségű Isteni „Fénnyel” (Szellemi Lét- és Élet-Világossággal, Isteni Értelemmel, avagy Szellemi Értelemmel), és szintén „Fénylő” (avagy Ragyogó) Isteni Szeretettel teli szellemi, azaz isteni tudatok, avagy Isten-tudatok vagyunk, ez az ősállapotunk,

Újra azokká a szívjóságú lényekké kellene lennünk, mint akik örökké vagyunk Istenben, Istennek Ővele tökéletes egységben élő igaz „fiaiként”, akik szintén időtlen létezésűek, teretlenek, azaz minden korlátozás nélküliek, és elpusztíthatatlanok is, vagyis olyanok, mint amilyen Ő.

A mai korban igen sokan sok jó emberről, és sok jó tanítóról is beszélnek, pedig ennek még csak a fele sem igaz, mert nem valami sok igazán jó ember létezik a Földön, az igaz tanítóból pedig még annál a kevésnél is jóval kevesebb. Jelenleg tehát sajnos, még nem az előbbinél, hanem ott tartunk,

Isten a Szellem az Örök EgyMagában tündöklő ragyogással van az Ő teremtette egész mindenség fölött, amit a végtelen és határtalan Magába, az Ővele egyazon, szintén teremtő képességű „Fényébe”, vagyis a szintén végtelen és határtalan Világosság mivoltába is bele foglal,

Az igazi segítség a felebarátainknak az, ha fel tudjuk őket világosítani az Igaz Isten felől, és maguk felől is. Hozzá azonban Istentől való meggyőzőerővel (isteni hatalommal) is rendelkeznünk kell, vagyis nekünk valamilyen közvetlen szinten (hosszabb, rövidebb időközönként) már kapcsolatban kell lennünk Istennel, azaz Isten-élményeinknek már kell lennie,

Az isteni bölcsességgel (az isteni értelmű isteni tudással) nem egyező a dualisztikus bölcsesség, a testi emberi bölcsesség, amivel látunk most még szinte valamennyien mindent, és Istent is a legtöbben még csak így látjuk. Ezért tartunk ott, hogy az emberi tudás, az emberi bölcsesség el fog pusztítani bennünket,

Amikor teljesen nem ismerjük magunkat, akkor romboljuk a környezetünket, és általa, illetve általa is pedig magunkat is. A jelenlegi helyzet is tehát az, hogy a legtöbb Földön élő lélek nem ismeri önmagát,