Az önző ember nem figyel az Igaz Istenre, Őt a figyelmén kívül hagyja, amiből adódik a tudatlansága Istenről, és az Ő szintén igaz (örök) valóságáról is. (A feledés szellemének hatalmába is ezzel kerül az isteni lélek.)  Aki emberi léleknek azonban a figyelme még mindig nem Istenen,

A szellemi léleknek a földi élete során választania kell a szellem és test között, hogy melyikkel akar örökösen egységben élni. Annak az Istennel egy Isteni Lélekből való léleknek viszont egyáltalán nem lesz jó dolog elhagynia az anyagi élet síkját, és átkerülni az örök szellemi élet síkjára,

Az igazság az, hogy a legalantasabbtól a legmagasabbig, a legprimitívebbtől a legnemesebbig igen sok szinten lehet tisztán látni, hallani, érezni, azaz tisztán érzékelni is, viszont az is igazság,

A jelen emberi korszakban már igen kevés időnk maradt rá, de az itt a mulandó valóságban is csak isteni szeretettel élést, az Istennek és felebarátainknak isteni szeretettel szeretését a legtöbben továbbra sem akarjuk gyakorlatban is megtenni, még akkor sem,

Istenről van szó akkor is, ha a Valóságnak szeretetéről, és, ha a Szeretetnek valóságáról beszélünk is, ugyanis minden, ami van, vagyis az egész mindenség, a teljes egész valóság is Isten, ami teljes egésznek Ő Maga fölötte áll, és Ő ezen elmondhatatlanul hatalmas nagy egészének, vagyis az egész létező és élő Teljességének is Legfőbb Irányítója,

A földi életben a megtestesült szellemi léleknek a „betegsége” elsősorban az Isten-ellenes, azaz Élet ellenes cselekedeteiben jut kifejeződésre. (A legtöbb lélek úgy hiszi, hogy ő mindig jól tesz, pedig a legtöbbször nem az „egyedül Jó”-nak nevezhető Isten, az Igaz Isten szerint, hanem Őneki ellenére tesz.)

A békétlenek, a nyughatatlanok, és a kételkedők hiába is kutatnak Isten a Lélek után, nem fogják Őt az Igaz Istent meglelni és meglátni, sem magukban, sem másban, és így továbbra is meg fognak maradni tisztátalannak. A tisztátalannak, az anyagival magát beszennyezettnek ugyanis nem lehet túllépnie a jelen világon,

Eredetileg tökéletesen tiszta, és tisztán szellemi minőségű Isteni „Fénnyel” (Szellemi Lét- és Élet-Világossággal, Isteni Értelemmel, avagy Szellemi Értelemmel), és szintén „Fénylő” (avagy Ragyogó) Isteni Szeretettel teli szellemi, azaz isteni tudatok, avagy Isten-tudatok vagyunk, ez az ősállapotunk,

Újra azokká a szívjóságú lényekké kellene lennünk, mint akik örökké vagyunk Istenben, Istennek Ővele tökéletes egységben élő igaz „fiaiként”, akik szintén időtlen létezésűek, teretlenek, azaz minden korlátozás nélküliek, és elpusztíthatatlanok is, vagyis olyanok, mint amilyen Ő.

A mai korban igen sokan sok jó emberről, és sok jó tanítóról is beszélnek, pedig ennek még csak a fele sem igaz, mert nem valami sok igazán jó ember létezik a Földön, az igaz tanítóból pedig még annál a kevésnél is jóval kevesebb. Jelenleg tehát sajnos, még nem az előbbinél, hanem ott tartunk,