Minden, ami létezik és él nem más, mint maga Isten, Akin kívül nem létezik még csak egy ugyanilyen Isten sem. A minden létformának is forrása, a mindeneknek teremtője és fenntartója, az Abszolút Létnek, a tisztán szellemi Létnek tudománya kinyilatkoztatója, a Végtelennek és Határtalannak is nevezhető, Szellem és Lélek abszolút Egysége Isten (egy szerűen az Abszolút) pedig számunkra, közvetlenül Őbelőle való emberi teremtményei, tudatos emberi lelkei számára közvetlenül át-és megélhető, azaz szellemi lelkileg (szellemi tudatilag) tapasztalható.

Az Örök Isten az önmaga végtelen és határtalan egész teljességén gondolkodó színtiszta Szellemi Tudatosság (is), Akit ideiglenesen itt a Földön élvén mondhatunk „Szent Léleknek”, és Szent Életnek, valamint még Tiszta és Teljes Életnek is, és Végső Valóságként Ő az ugyanilyen Tudat és gondolatok nélküli Lét-Tudat, vagyis szintén önmagában a színtiszta Szellemi Lét is.

Anyagi testet öltötten is egyszerűen csak a tiszta és teljes örök létezés és élés örök öröm és boldogság teljes érzésében, illetve állapotában kellene lennünk, és inkább csak szemlélnünk kellene e létezés és élet végtelen és határtalan teljes egészében benne létező mulandó létet, amiben ideiglenesen lehet élni szintén mulandó életformában tudatos létezőként is.

Legyetek hát készen, legyetek mindig teljesen éberen, vagyis legyetek „készek”, az örökös örök életre alkalmassá felnövekedettek, mondta nekünk, Földön élő lelkeknek Jézus is, Aki tökéletes egységben élt Istennel megtestesülten is.

Valójában minden műalkotás, minden anyagi dolog is Istennek műve, és a művi valósága egészét is Ő, éspedig az innét a mulandó művi oldalról nézve „Semmi” mivoltából hozza létre, vagyis a testi szemekkel nem látható tisztán szellemi lelki „matériából” készül. az is. Annak egy bizonyos részére tisztán szellemi nyomáshatást gyakorolván hozza ugyanis Isten létre a sűrű és egyre ritkább szövésű „mű”-„matériát”, az anyagot, vagyis az igazi „matériának” (az örök szellemi minőségnek) mulandó változatai összességét is, amit nevezhetünk benne ideiglenesen élvén „anyagi valóságnak” és „finomanyagi valóságnak”.

A központi, és a teljes erőnkkel is, azaz minden erőnkkel Isten felé fordulva kellene élnünk. A figyelmünket is innen az anyagi oldalról (a „bal” oldalról) teljesen Istenre, és a közvetlen istenire (a „jobb” oldalra) kell tehát visszafordítanunk, mert a figyelmünk is csak így lehet újra egyező Istenével, Akinek a figyelme is teljesen és tökéletesen szabad, azaz senkihez és semmihez nem hozzákötődő, semmiben, és semmivel sem korlátozott.

Istent keresgélve itt a földi létben semerre sem kell tekingetnünk, sehová, és senki személyhez, és még csak testi emberek csoportjába sem kell elmennünk érte, hanem teljesen elcsendesedve egyszerűen csak egészen mélyen bele kell tekintenünk a valóságos (örök, nem anyagi) önazonosságunkba. „Ott” található ugyanis a bennünk élő „VAGYOK” nevű, örökké, és teljesen szabadon létező és élő Isten,

A tudatosan létező, eredetileg teljesen tiszta szellemi lelket, azaz isteni lelket az anyag vakította meg, és süketté is az tette. A szellemi lélek gondolatai és érzései ugyanis szuverének, és eredetileg teljesen és tökéletesen tiszták, viszont azokat meg lehet fertőzni anyagi gondolatokkal és anyagi érzésekkel. Ezek a más gondolatok és más érzések teszik tehát a lelket már nem is csak tisztátalanná, hanem akár még teljesen is süketté, és így vakká is.

Mi, isteni lelkek akkor és azzal kerülünk az anyagi létezésbe, amikor egyedül magunk akarunk magunknak örömöt szerezni. Amikor tehát elfeledkezünk a nekünk az örömöt is adó Istenről, kezdünk itt el cselekedni azért, hogy a testi érzékeinket elégedetteké tegyük.

Isten Ővele egy szeretete, a legmagasabb rendű, teremtő képességű szeretet összekapcsol, egyesít, egységesít is mindenkit mindenkivel, és mindenkit mindennel is, vagyis minden, ami van, az Istentől valóan csak ezért is mind Isten, mind az EGY Isten.  Ezért pedig közvetlenül Istenből az Ő hasonlatosságára valóan magunkat is ennek a teljes egész Isteni Egységnek Isten Középponttal kellene megélnünk, azaz tapasztalnunk megtestesülten is.