Az igaz valóságban, az örök fennállású abszolút valóságban a lények neve nem különbözik a lényektől, mint ez itt a fizikai valóságban, a mulandó tárgyi, avagy relatív valóságban van. Itt ugyanis a név a lénnyel nem azonos, és az is mulandó, mint a vele jelölt test, vagyis a lény formája.

Az Istenével teljesen egyező igaz valónkat, az Istennel egységünket, és az Isteni Egységhez (az egész Teljességhez) is tartozásunkat lenne szükséges felismernünk és megértenünk a szellemileg mintegy már újra is tapasztalásával.

Mi emberek is valamennyien a létező és élő egyetlen legtisztább, legerősebb, leghatalmasabb, végtelen és határtalan Szellemi Erőnek kifejeződései (megnyilvánítói) vagyunk, Aki és Ami mindenek fölötti, és mindent Magába foglaló Lét-, Élet-, és Szeretet- Erő rajtunk keresztül is képes hatni bárkire és…

Ahogyan itt az önmagán kívülre került, vagyis az eszméletét (anyagi elmei életét) elvesztette testi én (a hamis ego) esetében a szintén anyagi minőségű test is halottnak tűnik, úgy az önakaratra Istenen „kívülre” (a maga részéről Istentől elkülönülten való élésre) került isteni lélek is „élőhalott”…