Isten a Legfőbb Lényeg a közvetlenül Őbelőle való, és ezért „lényegi” mivoltunkban „lakozván” az igaz és teljes tudása szellemi „fényével” (szellemi értelmi és szellemi tudati világosságával) fogja szétoszlatni a benne a tudatlanságunk végett lett sötétséget.
Ez a sötétség bennünk csakis tehát az Istennek teljesen is megismerésével, megértésével, és megélésével, vagyis a valóságos magunkban és magunkkal így (Őt az egész Teljességével egyetemben) megtapasztalásával (tapasztalati tudásával) fog teljesen is eloszlani.
A saját végzete, avagy a végső valósága Mestere is tehát mindenkinek a valóságos magában van, és ez az örök és egyetlen Legfőbb Élet-Mester a magában meglelt Élő Isten, és nem pedig valamely Istentől más személy, más szellem, vagy más lélek. Az egyetlen Igaz Tanítónk (is) tehát Isten, Aki teljesen olyanná teszi a teremtményét, mint amilyen Ő. (Maga Isten tehát „Az” is, Aki teljesen megigazít, illetve teljesen helyreállít bennünket a vele azonosulásunkkal magukat emberi testre magunk lekorlátozásunkból, illetve lealacsonyításunkból.) A tiszta és teljes szellemi lélek pedig olyan, mint amilyen Isten. Isten az Ő „meghatalmazottaiban” és „megbízottaiban”, vagyis az Ő megtestesült, minden hatalmával és erejével is ellátott „képviselőiben” is az egyetlen Mestere (Tanítója) a hozzájuk irányított tanítványoknak, akiket is Ő talál alkalmasnak, azaz eléggé „érettnek” (eléggé tisztának) a tanítványságra, a közvetlen tanítására.
Drága testvérem és barátom, te is akkor vagy „érett” lélek, akkor vagy alkalmas a valóságos önmagadnak, és így már a Valóságos Istennek itt megvalósítására, azaz Őt itt a mulandó valóságában magaddal megnyilvánítására is, ha már tudod fegyelmezni a testi elmédet, féken tudod tartani a testi érzékszerveidet, ha teljesen megszünteted a világi vágyaidat, ha béketűrő, nem ellenségeskedő, szintén mindig nyugodt és békés, és mindezekben kitartó is vagy, ha tudsz összpontosítottan figyelni (tudsz teljes és fókuszált figyelemmel lenni Isten irányában), és megvan megfelelő erősségű vágyad is megszabadulásra. Ez esetben ugyanis Isten teljesen is megtisztítva tégedet, már megbízhat bármivel, akár még lelkeket tanítással is. Az ember tehát akkor taníthat Istenről, ha Isten már teljesen is megtisztította, és kinyilvánította Magát neki teljesen is, és Maga meg is bízza vele, hogy tanítsa a magukról és Őróla még mindig tudatlan lelkeket, vezesse el őket minden igazságára, vagyis a Teljes Igazság ismeretére. A legtisztább ismeret azonban Istenről az, amit csak közvetlenül Maga Isten mond Magáról, és az Ővele egy egész Teljességéről.
A Földön emberi testben Isten megbízásával ideiglenesen élő igaz tanító is tehát egy átlátszóan tiszta közeg, akin keresztül mi, szellemi lelkek nem csak elméleti tudást, hanem tapasztalatot is szerezhetünk Istenről, az Ő szavairól, beszédéről, és cselekedeteiről is. Az ilyen tanító lélek ugyanis már csak azokat gondolja, szólja, és teszi, amiket ő Istentől közvetlenül lát. A Jézushoz teljesen hasonlóan beszélő és cselekvő mai tanító lélek is igaz tanítója az emberiségnek, vagy annak a népnek, akik körébe küldetett tehát egyenesen Isten által.
Az Isten ideküldte tanítónak tanítványa lelki önazonosságának pedig olyan szoros és teljes kapcsolatba kell kerülnie a mestere lelki önazonosságával, hogy a két önazonosság még csak egy pillanatra se kerüljön egymástól elkülönült állapotba. Ilyenkor és ezzel lesz ugyanis a mesternek tanítványa a mesternek „fia”, vagyis ilyenkor lesz, illetve ilyenkor él a tanítvány tökéletes egységben mesterével, rajta keresztül pedig teljesen megtisztítottan már maga is Istennel, a mindenkiben benne élő egyetlen és legfőbb Élet-Mesterrel él tökéletes egységben, és lesz így már elsődlegesen Őneki fia, és lesznek ezzel már mindhárman egyek.
Manapság azonban már tömérdek önjelölt, vagy az Igaz Istentől más isten, idegen isten küldte tanító létezik, akik magukat maguk bízták, vagy mások bíztak meg arra, hogy embereket tanítsanak Istenről, az Ővele kapcsolatukról, és az innen megszabadulásról. Jézus előre látta azt is, hogy igen sok hamis tanítója is fog lenni az emberiségnek, akik is tanítványokat fognak gyűjteni maguk köré.
A Jézushoz hasonló mesterek (igaz tanítók) is azonban azért is küldettek, hogy megmutassák, vagyis lepéldázzák, hogy hogyan kellene élnünk itt a mulandó körülmények között, vagyis megtestesülten is. Most, a jelen korban is élnek közöttünk ilyen példák, és akinek már újra van szeme és füle, az észre is veszi őket. Az ilyen lelkek el is lesznek vezetve igaz tanítókhoz, akiken keresztül is tehát Isten tanítja, és vezeti el őket a teljes ismeretére, vagyis végül teljesen is felfedi nekik Magát, mire ők ráébrednek, hogy maguk is Ő, és, hogy igaz valósággal csak Ő létezik.
Az Istennel újra tökéletes egységben élő, vagyis az itt Őáltala teljesen is megtisztított és megbízott, valamint fel is hatalmazott („felkent”), vagy ilyen megbízással és felhatalmazással az igaz valóságból küldött tanítók részéről is pedig a teljes igaz tudás átadásához egyetlen érintés, egyetlen szó, vagy egyetlen pillantás is elég. Az ilyen szent tanítóknak azonban soha nincsen olyan érzésük, hogy ők tanítók, és, hogy itt vannak tőlük külön élő tanítványaik, akiket tanítanak, mert ők a tanítványaikkal is egynek tudják, és így is érzik magukat. Ilyenkor ugyanis egyszerűen csak annyi történik, hogy a Leghatalmasabb „Szívből” a közvetlenül Őbelőle való, eredetileg ugyanolyan „szívbe”, vagyis az Igaz Lényegből az igaz lényegi mivoltba egy teljesen és tökéletesen tiszta „szíven” keresztül visszakerül a részéről elfeledett tiszta és teljes isteni tudás, a teljes igaz tudás. A két „szív” ezzel pedig már semmiben sem fog különbözni egymástól, vagyis így már mindhárman egyek lesznek, mivel az Istennel azonosulásukkal már csak a végtelen és határtalan, örökké változatlan Isten fog létezni, Ő lesz az egyedül igazán valóságos, azaz igaz, színtiszta, és örök Létező és Élő.
A nem csak mondvacsináltan, hanem valósággal szentekre az is jellemző, hogy ők megtestesülten is betekintést nyerhetnek abba is, hogy összesen hányféle megtestesülésük volt, milyen testeket öltöttek magukra előtte, hogy teljesen és tökéletesen tiszták lettek, és látják az Isten tanításra hozzájuk irányította lelkeknek előző megtestesüléseit is. De nem is csak a léleknek őt megnyilvánító testét (és esetleg még a testi elméjét a gondolataival, és központját, a testi énjét) látják, hanem csak önmagában a benne élő, eredetileg teljességgel anyagtalan tudatos szellemi lelket is. Ők ugyanis Isten valamennyi képességével rendelkeznek.
Az isteni képességénél fogva a megtestesült szent lélek a testi szemünkön keresztül bele tud tehát tekinteni a valódi lényegi mivoltunkba, és a magából kisugárzott tisztaságával, a tiszta és igaz szeretetével, ami az isteni ereje is, mintegy átmossa, azaz megtisztítja azt az elménkkel együtt, és az így már a testünkre is hasonlóan fog hatni, azon is csak jobbítani, javítani, tisztítani fog. Léteznek azonban itt közöttünk élő olyan szent lelkek is, akik ettől eltérő megbízatással vannak ide küldve, és ezért az előbbit csak „mellékesen” gyakorolják, ha akarják, mivel a konkrét megbízásuk teljesítése az igazán fontos nekik, arra összpontosítják minden erejüket. (Vannak például, akik asztrál testet magukra öltve körbejárni hivatottak a Földet, és megfigyelni, hogy az emberiséget alkotó lelkek hol tartanak a fejlődésükben, hogyan lehetne nekik a leghatékonyabban segíteni, hogy minél hamarabb visszatérhessenek az eredeti létállapotukba.)
Az itt megigazult, vagyis itt, a földi életében helyreállított emberi lélekre is azonban jellemző lesz az is, hogy a pillantásával (lényegében azonban szeme fényén keresztül is áramoltatni képes, tisztán szellemi minőségű, azaz isteni szeretetével) képes átölelni is az embertársait. Egy teljesen és tökéletesen tiszta szellemi lélek, vagyis tehát egy szent, vagy Isten által itt teljesen is megtisztított lélek pedig, ha ránk figyel, tökéletesen látja a szellemi lelki jellemünket, és a testi jellemünket is, amivel összekevertük magunkat úgy, hogy az isteni jellemvonásainkból el is hagytunk nem egyet helyettük. Az ilyen teljes látással, vagyis isteni látással is bíró lelkek tehát nem csak a szellemi lelket itt a tér és idő valóságában megnyilvánító formáját (az egész anyagból és anyagiból álló testi rendszerét) látják, hanem csak magát a benne ideiglenesen „lakozó” szellemi lelket is. Ők tisztán látják, hogy sokunknak a szellemi lelki látványa igen torz az eredetihez képest, és, hogy vannak közöttünk olyanok is, akik inkább tűnnek minden szellemi világosság nélküli szörnyetegeknek, mintsem teljesen tiszta, azaz hófehér szerű tisztaságú isteni lényeknek, tökéletes isteni lelkeknek.
Ha tehát csak a teljesen éber, és teljesen és tökéletesen tiszta szellemi lélek mivoltunkkal tekintünk rá a másik megtestesült lélekre, azaz, ha nem a bennünket itt megnyilvánítani hivatott anyagi testünk szemeivel szemléljük az embertársunkat, akkor magunk is mindent „kiolvashatunk”, mindent megtudhatunk a társunk eredendően nem anyagi „szív és lélek”, vagyis a valódi lényegi mivoltáról, a közvetlen isteni mivoltáról, aki szintén megtestesülten, és ideiglenesen él itt a Földön. A magukat „mentalistaként” mutogató lelkek viszont az embernek csak a testi elméjében levő testi gondolatait tudják olvasni, csak a belőlük álló testi elmét tudják a nagyobb pszichikai erejükkel befolyásolni is, ami befolyásolt elme viszont már hatást fejthet ki a szellemi lélekre is. Mellettük pedig még számosan vannak „látó”, „érző”, és „tudó” lelkek is, akik szintén ilyen anyagra, és a jelen korban „energiának” nevezett finom anyagira korlátozott képességűek, vagy a megkapott isteni képességük korlátozva lett, mert visszaéltek vele. Ők azonban mind le is leplezik magukat azzal, hogy állandóan mutogatják magukat, hírnévre törekednek, hivalkodnak a képességeikkel, büszkék is az „Istentől való” képességeikre, és vissza is élnek velük oly módon is, hogy pénzért árulják azokat, pénzért segítik velük az embertársaikat, ami így inkább a kárára lesz a másik embernek, mintsem a valóságos segítségére, aminek itt az csak tűnik.
Mint az „olvasás”, úgy a látás képességében, illetve kiterjedésében is tehát sok szint létezik. A tárgyi látásnak, és a szellemi látásnak is több szintje van. A „tiszta látás”, avagy „tisztán látás” a fizikai szemek elől elrejtettek egy részének, vagy az elrejtettek teljes egészének látását jelölő fogalom, és ez utóbbi a teljes látás és teljesen tisztán látás fogalom. Több szinten létezik még csak az étertestek, asztráltestek, és a gondolat anyagú testek, avagy formák látása is. Valójában tehát ahány valóságszint van, annyiféle látás is van, egészen a teljes látásig, az isteni látásig, és így van ez a tudással, és érzéssel is. Az asztrális testet és világot látás is azonban még nem teljes látás, mivel az még csak az anyagi és fél-anyagi, azaz külső felével fényenergiából is álló testeknek látása, ami látásszinten a bennük „lakozó” „tartalmat”, a valóságos lényegi mivoltot, az igaz szellemi lelki önazonosságot a „látó” még nem látja teljesen és tökéletesen tisztán a testén keresztül figyelve azt.
Maga az Igaz Isten által még nem megérintett, nagy tárgyi tudásuk mellett elméletben sok igaz tudással is bíró emberek is tehát manapság is úgy tesznek, és úgy is viselkednek, mintha ők már tiszták, és beteljesedettek is lennének, pedig az ilyenek még csak kívül tiszták (ha ott is tiszták), belül még nagyon is sötétesek, a teljes szellemi lelki tisztaságuk még nincsen meg, Isten Magával, még nem töltötte teljesen teli ezeket az „edényeit”. Ők tehát még csak képmutatóznak, azaz tetteik (hazudják), hogy már olyanok, mint amilyen Isten, vagyis hogy teljesen gazdagok Istenben, és így Isten teljes igaz tudásával, és más személyes képességeivel is rendelkeznek, mint amilyen az Ő teljes látása, a mindent látása, vagy akár csak a teljes szabadsága is. Az ilyen lelkek így azonban még csak eljátsszák, még csak színészkedik, hogy állandó és közvetlen a kapcsolatuk Istennel, és, hogy már egyesültek is Ővele.
Kivétel nélkül minden szellemi lélek ismerheti azonban a másik nem anyagi lélek szintén nem anyagi érzéseit, éspedig függetlenül attól, amit tudatosan kivetítünk magunkból, vagyis amit anyagi szinten megvalósítunk. Ha tehát nem tudatosan is, de mindenki tisztában van a másik szellemi lélek valóságos érzelmeivel, és itt természetesen a testi érzelmeivel is, ami utóbbiak szerint cselekszünk sajnos, még mindig a legtöbben, és nem pedig az isteni (örök, és valósággal tiszta) érzelmeink szerint, mint itt is kellene.
Itt azonban már nem egy isteni tanítót, és más feladatokkal szintén Maga Isten által küldött tiszta lelket is ragadott már magához az itt létezhető harag és düh, a mohóság, gőg, és az itt szintén létezhető nemi vágy is, amik is mind akadályozhatják, és meg is gátolhatják a feladataik teljesítését. Viszont nekik is lehetőségük van rá a szerzett hibáikat még itt kijavítaniuk.
Az emberek pedig, ahogyan a valós szellemi tudásban (az igaz tudásban) egyre jobban növekednek, úgy lesznek képesek egyre világosabban megérteni a „nagy tanítókat” (az Isten tanítói rendjébe tartozó lelkeket), az Istennel azonegy Isteni Lélekkel teljes és tökéletes egységben élő lelkeket, Aki és Ami Lélekkel ők tehát már egyesültek, azaz egy lettek. (Jézus a tanítványainak beszélt arról is, hogy az utána következő időkben már több lesz az igaz tudás, és az isteni értelemmel értés is, ami értelemmel lehet Istent megérteni, és nem pedig a véges emberi értelemmel, mint azt sokan még mindig akarják, és a testi értelműk révén akarják magukat megszabadítani is, pedig Isten az egyetlen Szabadító is, és így önmegszabadításunk még csak nem is létezhet.)
Isten a Legfőbb Mester viszont soha nem magunk szerint (mint azt az előbbi hamis tanítók, hamis „látók”, „érzők”, és „tudók” tenni próbálják a „technikáik”, az ilyen-olyan rá kitalált módszereik révén), hanem úgy teljesíti be Magát bennünk, azaz úgy tölt fel bennünket teljesen is Magával, ahogyan Ő akarja. Mi tehát csak hisszük, hogy ezt is a kezünkben tudjuk tartani, ezt is mi vezéreljük le, mert inkább hiszünk hamis tanítóknak, ál „nagymestereknek”, és hamis istennek, mintsem az Igaz Istennek, a Valóságos Istennek, vagy az Ővele tökéletes egységben élő igaz tanítóinak. Előbb-utóbb azonban minden tudatos szellemi lélek tapasztalni is fogja, hogy nem más, mint Isten a Lélek vezeti el őt is minden igazságra, vagyis a Teljes Igazság mivolta ismeretére is, azaz, hogy még csak Isten teljes ismeretére sem lehet neki magától, és Istentől más lelkektől sem eljutnia.
