A legtöbb ember elméletben igen nehezen érti meg, hogy nem azonos a testével. Az ilyen emberek aztán már azt sem érthetik meg, hogy vannak itt egyéni lelkek, akik időtlen idők óta különféle anyagi testeket öltenek magukra, mert teljesen még mindig nem tudnak az anyagi életfelfogásuktól megszabadulni, ha ennek ellenkezőjéről beszélnek is.

A legtöbb elméleti meggyőződésre azonban már eljutott lélek végül aztán Istennek az itt végképp kifejezhetetlen, felfoghatatlan, megnyilvánulatlan, személytelen, tulajdonságok nélküli, Isten név nélküli végtelen és határtalan arculatához, vagyis Istennek ezekhez az előbbi azonosító jegyeihez fog vonzódni, és végső valóságaként a valóságos öntudatát is feladva Istennek ebbe a személytelen mivoltába fog beleolvadni, ami viszont az Istennel egységbe kerülésnek nem a legmagasabb szintje, ha ők úgy hiszik sem. (Létezik ugyanis a Tudatos „AZ” is, Akinek a Tudatossal egyszerre létezik személytelen Lényeg mivolta is.) A védikus irodalom ezeket az előtte tehát még tudatos lelkeket „jnana-yogiknak” (lelki megvalósítást filozófiai kutatással elérőknek), és még „imperszonalista” (személytelen Istent hívő) lelkeknek nevezte el, akik igen sokszor elbuknak, mire végül meg tudják magukkal az Abszolút Igazság személyes kegyelméből az Ő személytelen aspektusát valósítani. Ezekben az egyéni lelkekben ugyanis igazán nem tud kifejlődni az isteni szeretet a személyes Isten irányában, és ezért ők itt Istennek más nevet is adnak, amiből nem lehet Isten személyes mivoltára következtetni, hanem csak a személytelen mivoltára. (Ilyen névnek gondolják az „Univerzum”, a „Kozmikus Tudat” vagy „Tudatosság”, és a „Tiszta Tudatosság” kifejezést is.) Ezeknek a Földön most is élő tudatos lelkeknek az tehát a céljuk, hogy végül az öntudatukat feloszlatva Isten személytelen szellemi sugárzásába, avagy ragyogásába olvadjanak bele, azzal váljanak eggyé, bár így annak általuk is mondott örök boldogságát tudatosan nem érezhetik, vagyis önazonossággal nem tapasztalhatják, nem élvezhetik. A személytelen Istent vallók valójában tehát arra vágynak, hogy ne csak az egójukat, a testi énjüket, hanem a teljességgel anyagtalan egyéni lélek mivoltukat, a szellemi lélek mivoltuk tudatos létezését is megszüntessék, vagyis, hogy egy személytelen abszolút valamivel (Abszolútummal, vagy Abszolút AUMmal, illetve OMmal) váljanak eggyé, amit így minden másnak, csak nem „Istennek” neveznek. (A személytelen Abszolútot nevezhetnék itt az ilyen lelkek még nem anyagi hang, és nem anyagi fény együttesének is, merthogy tudatosan (azaz a valódi öntudatuknál levén) is ilyen beszélő, vagy éppen nem beszélő, viszont mindkét esetben rájuk „ott” elmondhatatlanul jó hatást kifejtő szeretettel teljes élő „fényt” avagy „fényragyogást” látnak és éreznek először is (azaz első benyomásként) azok a lelkek, akiknek az anyagi testük klinikailag meghalt, és ezért „odaátra” kerültek, majd pedig „onnan” abba újra visszatértek, életre keltve vele a halott testüket.)

Most is vannak tehát köztünk lelkek, akik csak a személytelen Istent fogadják el, személytelen Erőnek, vagy inkább ilyen Energiának tartják (ők a „csak energia van” hívek), és ezért önazonosság nélküli Tudattá akarnak lenni, Akit paradox módon Tiszta „Tudatosságnak”, vagyis tökéletes tisztaságú Tudatos Tudatnak neveznek, ami Tudat szerintük csakis személytelen és formátlan örök szellemi ragyogásból, és szintén nem megnyilvánult örök boldogságból, és még ilyen teljes tudásból is áll, ami a „VAGYOK” nevű, azaz még csak e névvel, de az itt a Földön szintén használatos „ÖNVALÓ” névvel is tudatos Istennek Ővele egy, és Ővele egyszerre létező személytelen „változata”, pontosabban a személytelen végtelen és határtalan jelenléte, vagyis csak egyedül önmagában a Jelen-Lét, a színtiszta Lét. (Egyes mai „tudósai” mondják úgy is, hogy a „Jelenléttel”, vagy éppen csak a „Mosttal” azonosulásra törekszenek, és jól is keresnek az ezt másoknak megtanításával.) Ezek az egyéni lelkek a személytelen Istennel, a szintén a színtiszta Létet jelentő Üres(s)ÉGgel akarnak eggyé válni, akár egy vagy több korábban, vagy most közöttünk megtestesülten élő példára is, akik szerintük már, és csak így vannak, és vannak az ilyen egységre jutni, ilyen eggyé válni vágyók között olyanok is, akik a jelen életükben egyszerűen csak misztikus hatalomra akarnak szert tenni, vagyis valami módszer, valami technika által, vagy valaki (aki már hozzájutott) által hozzájutva a személytelen legerősebb energiához, itt a révén varázslást, mágiát, okkultizmust, spiritizmust akarnak űzni a maguk anyagi javára és hasznára, valamint még elsőbbségére is. (Ők még mindig csak visszaélni akarnak Isten személytelen erejével. A mai ezotéria, vagyis a „modern ezoterikusok” is mind ezzel az erővel „operálanak”, megerősítve vele a pszichikai erőiket, amivel tesznek aztán „csodákat” az emberek testi mivoltán, és még "önismeretre" is megtanítják őket, komoly összegeket bezsebelve érte is.)  

Ezek a személytelen Istent hívő lelkek azonban valamennyire még az anyagi elméjük hatása alatt állva gondolják, hogy önmagában az örökkévaló Tiszta Tudatosság személytelen létező. Isten Abszolút Személye is azonban mindenütt, minden élőlényen, és minden létező dolgon kívül, és belül is létezik, és az Ővele egyszerre létező személytelen Lényeg mivolta is ugyanígy mindenütt, vagyis az Ő minden valóságszintjén, a végtelen és határtalan egészének, avagy egész teljességének minden pontján jelen van, amit mi a jelen létállapotunkban nemhogy látni, hanem még csak felfoghatni sem tudhatunk. (A személyes Isten ettől azonban még minden egyes lélekszemélyiségével együtt van, velük van, együtt él velük, és marad is, akárhol is vannak azok az Ő egész mindenségében.)  A személyes Isten, avagy Abszolút Személy azonban még akkor is változatlanul létezik, éspedig egyszerre a személytelen mivoltával, ha Magába minden Őtőle más minőséget visszavonna is, vagyis, ha az égvilágon semmi anyagi minősége nem létezne, Ő akkor is van, és lesz is, természetesen személyesen és személytelenül is, merthogy Istennek ez is örök természetessége.

Az is azonban mindig az Istennel való kapcsolatunk szintjétől, és kegyelme mértékétől függ, hogy Ő milyen módon nyilvánul meg a számunkra, tudatos lelkei (lelki személyiségei) számára, azaz hogyan tapasztaltatja meg velünk Magát. Egyedül Istentől függ tehát, hogy Ő először is a személytelen, vagy pedig valamelyik személyes arculatát mutatja-e meg (azaz tárja fel) nekünk, vagy esetleg mindkettőt egyszerre, mert az Ő számára ez sem lehetetlen. A csak a személytelen Istent hívők is azonban valamikor majd teljes meggyőződést fognak kapni arról is, hogy Isten számtalan, azaz végtelen sok örök fennállású személyes, látható és nem látható formában is megnyilvánulhat a szintén örök fennállású személytelen jelenlétében, merthogy Ő Abszolút Személy is, aki erre is képes. Az Abszolút ugyanis a teljes hasonlatosságára teremtett értelmesei közül egyetlen tudatos emberi lelkét sem fogja hagyni, hogy az akár csak efelől is tudatlan, értetlen, és tapasztalatlan maradjon, mert akkor a lelke nem lehetne teljesen olyan, mint amilyen Ő az Abszolút.