Isten a legfelsőbb és leghatalmasabb, végtelennek, határtalanak, és legtisztábbnak is nevezhető ÉG (ami valójában az Ővele egy legtisztább Tudata, avagy Lelke Teljessége) mivoltával beburkolja a többi eget, vagyis valamennyi teremtett valóságot, és bennük valamennyi teremtményt is. Ez a legfelsőbb ÉG pedig nem csak Istennek, hanem Isten szentjeinek is „birodalma” (a teljesen tiszta lelkek Isten Lélek Teljességében „lakoznak”).
Ez az Istennel tehát egyazon ÉG önmagában egy örökös színtiszta (hófehér szerű, átlátszóan tiszta) ragyogás, sem tér, sem idő, sem mozgás, sem változás nincsen benne, vagyis szilárd állandóság is. Ezen „Mozdulatlannak”, és ugyanakkor „tüzes ÉGnek”, vagy egyszerűen csak „TŰZ”-nek, vagy Léleknek is nevezhető alatt pedig az Isten szellemi ereje általi mozgásnak ege van, mely mozgás, illetve erőhatás hajtja körbe az egész jelen égboltot, a látható eget, és vele együtt a benne levő égitesteket is, létrehozván ezzel az anyagi életnek (is) folyam szerű folyamatát, és szintén ezen isteni erő hatására növekednek az égitesteken rajta és bennük élő anyagi teremtmények a természetüknek megfelelően, ami élőlények természete is Istentől van, mivel minden Őtőle és Őbelőle van. Az emberi lélek is pedig eredetileg Magának ennek a Magasságos ÉGnek, Isten állandóan ragyogó Ővele egy Világosságnak a tagja, aki és ami lélek eredetileg az Ő természetével rendelkezik.
Jelenleg azonban mi, ÉG-i lelkek anyagi energiákkal teljesen körbevetten és befedetten élünk egy szintén anyagi energiákból álló világmindenségben, ami végtelen nagy látszatú anyagi világ viszont képtelen befedni, képtelen magába foglalni a legfelsőbb, és nem anyagi Személyt, Istent, mivel Isten a Szellem személyesen és személytelenül is végtelen és határtalan kiterjedésű, szellemi minőségű Lét-ez-Ő és Él-Ő az Ővele egy Világosságával, és már csak azért sem, mert az Ő anyagi valósága (avagy világa) egésze sem Őrajta a Legfőbb Lényen kívül van, hanem Őbenne, mint az örök valósága egésze is. Isten Abszolút Személyisége viszont minden tudatos lelkében benne van, vagyis Ő a lélekszemélyiségével együtt, egy egységben és közösségben él, azaz mindig vele is van.
Nekünk, ide az anyagi valóságába önszántukból le- és belekerült isteni lelkeknek, mint közvetlenül Őbelőle való élőlényeknek viszont előbb vagy utóbb, de egyszer mindenképpen végleg le kell magunkról vetnünk a szennyezettség egész világát, vagyis az előbbiek szerint körbe forgó tárgyi valóságot, az anyagi valóságot az egész teljességével, hogy magunk is újra az eredeti világosságunkkal (ami a teljes tisztaságunkat is jelenti) ragyoghassunk teljesen szabadon, és súlyos terhünktől megszabadulva visszajuthassunk a szülőhazánkba, a kiindulópontunkba, a teljességgel anyagtalan lelki valóságba, a Lelki Égbe. Amikor pedig már újra otthon, az igazi hazánkban leszünk, tisztán fogjuk látni azt is, hogy a Föld, ahol ideiglenesen „lakozhattunk” nem csak Isten egész Teljességének, az Isteni Egységnek mulandó képmása, hanem csak önmagában az egész szennyezettség világnak, a mulandó valóság egészének, a kozmikus mindenségnek is élethű „makettje”.
Velünk, most itt a Földön élő szellemi lelkekkel is valójában az van, hogy a különválasztottság állapotából az egységbe tartunk, a sötétségből a világosságba megyünk, a hazugságból az igazságba kerülünk, vagyis a teljes felébredésünk folyamatában vagyunk, aminek végén ráébredünk, és újra meg is éljük, vagyis testi érzékek használata nélkül tapasztalni is fogjuk, hogy minden egy, minden élőlény és dolog is egy, és azt is, hogy a dolgok is élők, csak azok nem tudatosan élők. Rá fogunk ébredni arra is, hogy csak egyetlenegy élő emberi test (az „embert” is jelentő „Föld” nevű égi, vagyis isteni eredetű test) létezik, és mi, emberi lelkek is annak vagyunk a mulandó testünkkel tagjai, és így egységben élünk vele is, szellemi lelkileg pedig egyek vagyunk a minden testnek (és minden egyéni lelkének) is egyetlen Tulajdonosával, Akinek mulandó teste ez a Föld nagyságú emberi test is, ami vízből, és „száraz vízből”, vagyis földből áll, és Akinek legnagyobb mulandó teste az egész látható világegyetem, ami végtelen látszatú nem örök, és folyton változó valóságot mi kozmosznak és nagy univerzumnak is nevezünk.
Még azonban azt is észlelhetjük majd, hogy ami itt a külvilágban játszódik le, az játszódik le a jelen testünkben is. A testünk is ugyanis ugyanabból a földből való, és ebből a földből való valamennyi miénktől más itteni test is. Ezért, ha mi, most rajta élő szellemi lelkek is nem egyre inkább megbetegítenénk, hanem meggyógyítanánk a Földet, vagyis az „embert” is jelentő „Föld” nevet kapott szintén élő lényt, akkor a belőle való testeink is egészségesek lennének. Mivel pedig csak egyetlen, valósággal nem megosztható Szellemi Tudat (azaz Szellemi Lélek, avagy Szellemi Élet) is van ezekben a mulandó testekben is, nem is kellene különválasztódás illúziójával élnünk most itt a Földön élvén sem, ha már ezt az egységet is megtapasztaltuk. Természetesen erről sem csak elméleti meggyőződéssel kell lennünk, hanem gyakorlatival is, vagyis meg is kell élnünk, isteni érzékeinkkel tapasztalnunk (éreznünk) is kell a Legfőbb Lélekkel, lelkekkel, és minden mással is egységünket.
Az emberek a legnagyobb többségükkel azért nem teszik meg az előbbit, mert a figyelmük még mindig a szétválasztódáson lévén nem érzik az összekapcsolódottságukat egymással, vagyis gyakorlatilag, azaz ténylegesen még nem tudják, még nem képesek megélni az egybetartozásukat. Nem érzik a lelki egységüket még csak az itt szüleikkel, és gyermekeikkel sem, és ezért eltávolodnak tőlük, és ezt teszik a körülöttük levő, és szintén élő természettel is, pedig vele is egyek, vele is egységben élnek. Még tehát mindig nem szembesültek vele, hogy a szellemi minőségű Élet maga az összetartozás, az egybekapcsolódottság is, és, hogy így csak egy Élet Teljessége van, azaz nem létezik Őtőle külön élet, igaz valósággal nincsen széttagoltság, ilyen csak tehát látszatra létezhet, vagyis az Őtőle külön élet csak elképzelhető, csak álmodott valóság lehet, igaz valósággal nem létezhet, és így nem is létezik, hanem csak látszatra van.
A legtöbb megtestesült lélek pedig még afelől is tudatlan, hogy, ha ideiglenesen itt az álomvilágban, a szellemi minőségű lelki világnak „árnyéka” valóságban él is, az égvilágon semmi sem hiányzik belőle (még csak valami anyagi sem), amit magának meg kellene szereznie, merthogy Isten hasonlatosságára őbenne is benne van valamennyi alsóbb, felsőbb, és köztes világ is, vagyis az egész teremtett mindenség. Az ember ugyanakkor az egész teremtés is kicsiben, a mindenség pedig ugyanaz nagyban, mint az ember. A létezés egészét magába foglaló ember így maga az „út” is a Végtelen Igazsághoz, a Teljes Igazsághoz, az egész Teljességhez, Istenhez, Aki egyetlen Igazsággal végül is tehát ő (is) tökéletes egységben él.
A Földön pedig csak olyan értelemben él háromféle ember, hogy vannak, akik már ismerik az Igazságot, és már csak szerinte élnek, vannak, akik teljesen még nem ismerik, és vannak, akik egyáltalán nem ismerik az Igazságot. Más szempontból viszont csak kétféle ember él a Földön, mely kétféle a nem megtéveszthető, és a megtéveszthető ember, aki még tudatlansággal, vagy azzal is él.
Most az figyelhető meg, hogy szinte az egész emberi civilizáció tudatlanságból áll (a magukat tudónak mondó és mutogató embereknek is legalább 90%-a nem tud semmit), mert ez a jelen társadalom tudatlanságra alapozott is. Az előbbinek igazát az is bizonyítja, hogy a jelen világban leginkább nem a Szellemi Életet tisztelik, hanem a legnagyobb tiszteletet a többiektől azok az emberek kapják, akik hazudnak, gőgösek, gyűlölködnek, rágalmaznak, bántalmazók, károkat okoznak, természetet, és embereket is pusztítanak, csak esetleg az embereket nem látványosan, hanem csendes „üzemmódban” távolítják el az élők köréből. Szintén a valós szellemiről tudatlanságuknak „köszönhetően” az ilyenek köré gyűlik össze a legtöbb ember, és az ilyen emberek alkotják a nemzetek legnagyobb csoportjait is. Nem csoda tehát a világnak mára már szinte teljesen kaotikus állapota, a teljes összeomlása előtti az állapota, ami inkább tükrözi az emberiségnek igen mélyre lesüllyedt létállapotát, mintsem a valós lelkileg egyre magasabbra felemelkedettségét, ahogyan ennek az isteni rend szerint lennie kellene. Az emberek legtöbbje ugyanis olyan sötét lett, hogy már az első egymással találkozásuktól fogva a másikon uralkodni, hatalmaskodni, a másikat elnyomni, maga mögé utasítani, a másikat irányítani akarják, ki akarják társaikat használni a maguk javára, hasznára, és előnyére, holott még csak magukat sem képesek irányítani, magukon sem tudnak uralkodni, és sajnos, magukat teljesen megismerni sem tudják, és így pedig Istent sem, Aki a Lét és Élet Teljessége is.
A maguk is hitvány, azaz igen rossz jellemvonású emberek illetve népek pedig gazembereket, vagyis szintén hitvány jellemű, istentelen, vagy hamis istenhez, erőszakos, csaló, vádló, rágalmazó istenhez tartozó embereket választanak vezetőiknek, irányítóiknak, és a mai korban is ennek levét issza ez egész emberi társadalom. A jelen korban már igen kevés ember nem tartozik közéjük, vagyis szinte minden ember hitvány, gazember jelleműnek nevezhető, akik viszont magukat mindig a jó emberek, az igaz emberek, vagyis az igaz lelkek közé sorolják. (Távol álljon ez minden Igaz Isten útján járó lélektől, még, ha már „révbe” ért is! Gondoljunk mindig arra, hogy az itt Jézus nevet kapott igaz tanítónk sem nevezte magát jónak, hanem csak az Igaz Istent.)
A ma Földön élő szellemi és lelki vezetők is pedig szinte már mind csalók, hazugok, megtévesztők, hitetők, akik tudatosan, vagy nem tudatosan becsapják a tanítványaikat, éspedig magukkal együtt, merthogy inkább csak a testi személyiségüket, az egójukat fejlesztik, és az anyagi vágyaikat gyarapítják, róluk ennek ellenkezőjét mondván is. Az embereknek ugyanakkor még szintén megrontójuk a mohóságuk, a kéjük, a haragjuk, és a ragaszkodásuk is az anyaghoz, pedig az örök szeretet és örök boldogság tárházainak lettünk mi, egyéni lelkek teremtve, és nem pedig anyagraktárnak.
Az emberekre a mai korban az pedig már különösen is jellemző, hogy az anyagi javakkal egyben inkább csak gyarapítják a világi elfoglaltságukat, és a vallásukkal kapcsolatos szintén külső, azaz testi elfoglaltságaikat, a testi cselekedeteiket is, szintén a lelki tetteik rovására. Ezekkel is azonban Isten helyett a világnak adják át magukat, és cserébe tele lesznek az elszegényedésüktől is való félelemmel, és minden más szorongásokkal is. Mi, tudatos szellemi lelkek azonban nem ebből a világból valók vagyunk, csak a testünk való ebből a mulandó világból. Amire tehát a valóságos léleknek törekvése van, az messze túl van az időbeliségen, és ezért az itt a múltban voltakkal, a jelen időben valókkal, és a jövő időben lehetséges történésekkel, képzelgésekkel sem szabadna érdemben foglalkoznunk, hanem csakis a magunk szellemi lelki jó előrehaladásával. Drága barátaim, tegyük már csak ezt a legutóbbit, és akkor magunk manapság is rendben leszünk, vagyis az Isteni Rendnek megfelelően fogunk élni megtestesülten is.
