A létező leghatalmasabb Tudatos Szellem a Mag(a) Tudatával, és ezen egész Teljességével is abszolút Egységnek a részegységei, az egyéni teljességei, mint szintén teljes egész egyének az Egy ÉN-ben (az „Egyben”), együtt, és egyenként is megjelenítik, azaz képét képezik (ábrázolják) magukkal az „Egy  Aki és Ami”  valóságos ( igaz) „Istent”, Aki Egy-ÉN-ből vannak az Ő ezen egyéni tagjai, mint az Ő teljes képének magukon hordozói minőségben is, éspedig mindig benne ennek az Egy Istennek Ővele egy Teljességben is, mint ahogyan minden Őtőle más dolog is Őbenne van, ami is mind ezen Egy és Igaz Istentől, az örök, vagyis elmúlhatatlan és halhatatlan Istentől van

Az Ő örök Magát egy pont szerűnek is, és körülötte körkörös elhelyezkedésűnek elképzelhető valóság-egészet, vagyis az Őt környező teljes egész valóságrendszert a teremtő erővel (is) bíró, Isten-azonos, és így szintén Teremtőnek (is) nevezhető, Istennel, Őbelőle lévén tehát egyazon (és így ugyanazon szellemi minőségű és képességű) Tudatával Tudatosan teremti, és Isten szintén így, mint Tudatos Szellem és Tudata Egység irányítja, alakítja, formálja is a teljes egész teremtett valóságát ezzel az abszolút legnagyobb és legkisebb Valóság egészével avagy Teljességével, Ami abszolút Teljességben van benne a teljes egész valóságrendszerét jelentő valamennyi egymástól különfélének látszó lét és élet rendszere (is). A kezdettelen és végtelen Szellemben benne, és Őbelőle, és így Ővele megbonthatatlan egységben (is) levő Tudata ugyanakkor pedig Tudatosan is látja és érzékeli, hogy mi van a viszont magába foglalt Szellemében (ismeri Isten Értelmi mélységeit is), és azt is látja, hogy mi van a teremtett világ-egészben, ami gyakorlatilag is Belőle áll.

Az előbbi leírni próbált létező és élő,  örök és felülmúlhatatlan Istennek gyermekeiként mi, emberek a teljes egész egyéniségünkkel (szellemi lelkek, azaz szellemi tudatok a tudatunkkal egyetemben) magunk is ugyanezen előbbi szellemi „matériából” álló világ- avagy valóságteremtők (is) vagyunk, mivelhogy Isten oldalán magunk is teremtő szolgálatra is hivatottak vagyunk, azaz ezért is lettünk létrehozva. Eredetileg tehát magunk is Istenéhez hasonló teremtő képességgel rendelkeztünk, míg el nem vesztettük az Istentől elfordulásunkkal, és Őt a magunk részéről el is hagyásunkkal ezt az eredeti teremtő képességünket is, és vele egyben az eredeti tökéletességünket is. Itt a Földön, a mulandó valóságában Istennek ezért mindig csak fáradtságos munkával (mert itt még csak maga az agymunka is az), teremthetünk meg mindent, ami a testünk fenntartásához kell, vagy éppen nem ahhoz szükséges, hogy legyen itt meg nekünk.

Minden embernek nevezett  lélek, azaz szellemi tudat, itt a jelen földi (tárgyi) életében is tehát nem véletlenül a tökéletesedése útját járja, legalább az előbbi Istenhez való hibás (nem helytálló, nem helyén való) hozzáállásával elvesztett eredeti tökéletessége visszanyerése céllal, és ide a tárgyi valóságba belekerülvén ezen is dolgozva egyben a tiszta és teljes isteni önazonosságunknak, és így pedig már magának Istennek is valamilyen szintű megnyilvánítói is vagyunk még a jelen fizikai testben eltöltött földi életünk során is.

Az Istennel itt mintegy már újra is tökéletes egységbe került, és attól fogva már állandóan tökéletes egységben élő szellemi lélek viszont a vele egy tudata révén már teljesen is áthathatja magával az egész fizikai test rendszerét, és így Isten után már csak ő irányítja azt. Az ilyen ezzel, végül is azonban közvetlenül Isten és Fia által Istenemberré lett lelkek pedig itt még csodákat is tudnak tenni, mert így már ugyanazt a közvetlen isteni erőn alapuló teremtő képességüket használhatják itt is, amivel az eredetük igaz valóságában már javában bírhattak. Az ilyen lelkek tudatosan is már csak az isteni természetükkel élnek itt is, a még meglevő fizikai testük ellenére is. (Jézus ezt is mind bemutatta nekünk.)

Az eredeti felállásában a szellem a lélekkel tökéletes egységben van, és az így szellemi léleknek is nevezhető pedig az egymagából való elméjével, vagyis a maga tudatával van ugyanilyen egységben, mely szintén szellemi minőségű elme viszont a jelen fizikai testtel is közvetlen kapcsolatban van egy eltárgyiasult részegésze, avagy részteljessége révén. A léleknek a szintén az Istenéből való szellemétől való, és vele szintén egy és azonos világossága (nem anyagi „fénye”) pedig átviláglik ezen a szellemi elmén, viszont neki, ha még létezik az eltárgyiasult része, az elhomályosítja a világosságát, vagyis gátolja, akadályozza annak a szintén tárgyi minőségű testbe, azon keresztül pedig a külvilágnak külső felébe is kiáramlását illetve kisugárzását. Az tiszta öntudatos szellem viszont mindig uralja az őt megnyilvánító ővele egy lelkének valamennyi nálánál alsóbbrendű megnyilvánulásait is, melyből ugyanezen szellemnek az Istenével szintén egységes „nemző” ereje erőssége által több is létrehozásra kerülhet a lélekből.  (A léleknek itt több tárgyi al- illetve álszemélyisége is létezhet, amik révén a lélek a földi életében „ennek-annak” az anyagi valakinek is kiadhatja magát, vagyis itt is nem csak egyféle emberként élhet, azaz mutathatja magát hol „ilyen”, hol pedig „olyan” személyiségeknek is.)

Mint ahogyan Istenének, és az Ő tárgyi testeként teremtette egész kozmosz (egész tárgyi világegyetem) tudatának (vagy éppen csak a földi világénak, és abban benne az emberiség egésze tudatának, a „tömegtudatnak” nevezettnek is), úgy  természetesen a szintén Isten teremtette, „embernek” elnevezett isteni tudatnak, a kettős tudattal is élni képes szellemi léleknek  szintén tiszta tudata is képes isteni irányítás mellett koncentrálni a „fényét” (azaz isteni mivolta egészével tudati összpontosítást megvalósítani, és úgy hatni is), de az egyéni magán keresztülhaladóból magának juttatott isteni „fényt” magával megtörni is képes, és azt így már nem egy az egyben, hanem  egy vagy több eredetitől „más”-ban, azaz részre vagy részekre törten is kivetíteni tudhatja a jelen anyagvilágba is (ami „fényt”/”fényeket” Isten természetesen akarata szerint mind visszagyűjthet, illetve visszavonhat egy pontba, a „fényt” töredékessé, miáltal magát is töredékessé (nem egésszé, nem teljessé, és így teljesen nem tisztává is) tevő pontba, és azt aztán már mintegy újra is teljesen is  rendbe szedve, azaz eredeti tökéletességében helyreállítva, újra teljes egész és tiszta, és így már mintegy meg is újított „fény”-pontjaként már azt is visszavonhatja Magába, még közvetlenül Maga mellé is, vagyis lényegében a kiinduló helyére. Ez pedig általános esetben egy bizonyos, azaz Isten által előre meghatározott időintervallum eltelte után fog bekövetkezni, mely időt a közvetlen Istenitől más világokban tölt el az isteni lélek a töredéke vagy töredékei révén. A szellemi tudat (lélek) tudati „fénye” szétválása, azaz annak eredeti egységéből képzelete bélileg tagolódása aztán már szintén különféle tagokból álló szövet felépítéseket, szerkezeteket, illetve szervezeteket hoz itt Isten művi valóságában létre, és azoknak működését és együttműködését is megvalósítja, vagyis egyenként és együttesen (egységben) is életi azokat. Minden azonban, ami az eredeti „Fényen” (Istenen) kívül még van, az mind ugyanezen eredeti „Fényből”, vagyis Isten Ővele egy Világosság mivoltából, azaz Isten Ővele egy Tudata Teljességéből, végül is azonban EgyMagából Istenből jön létre. (Istenen kívül valósággal tehát nem létezik senki és semmi más! Isten EgyMaga tehát az egész mindenség is, és még annál is TÖBB.)

Valójában az eredetét nézve is szellemi (isteni) gondolatból, illetve szintén szellemi minőségű gondolatformából lesz mindenféle szintű fizikai anyag illetve energia, éspedig a szellemiből való lelki minőségnek tisztán szellemi erővel, azaz teljesen tiszta szellemi értelemből álló erővel (a szintén szellemi minőségű tudata, azaz lelke egy részére szellemből eredő erőnek nyomáshatásra) különféle sűrűségűre összesajtolásával, és az ugyanígy keletkeztetett formákba, alakokba beleöntésével. (Isten megnyomja a „borsajtolóját”, és így lesz a tárgyi képmegjelenítésre szolgáló rezgő-mozgó, azaz végül is minden darabjával élő „anyag”.) Valójában tehát szellemi gondolatformából származónak vehető a finom fizikai, és a legdurvább „szövésű” (sűrűségű), azaz szilárd anyagi látszatú, szintén a fizikai valóság egészében található lét- és életforma is, vagyis a jelen hús-vér testünk is ilyen „szövetekből” felépülő forma, melyben az anyagtalan szellemi lélek mivoltunkkal jelenleg „lakozunk”, azaz benne és vele élhetünk. (Sajnos még mindig nem felébredvén ebből az anyag-álomból még mindig vele élünk egységben, és nem pedig mintegy már újra is Istennel a Teremtőnkkel, ami lenne a normális itt az anyagvilágban élvén is.)

Sokan azt szintén nem tudják, hogy az emberi tudat, vagyis a szintén Istentől származó szellemi léleknek eredetileg szintén szellemi minőségű tudata egyesíti, illetve köti össze a láthatatlan szellemit és látható fizikait (hivatása, azaz létre hozatala erre is szól), és ez a tudat ezért mindkét valóságot látni illetve érzékelni képes, és azokra reflektálni, azaz rájuk visszahatni is képes, és ezen kívül nem csak azokat, hanem még magát is látni képes egységben az őt irányító szellemi lélekkel, mely szellemi lelki egység (is) az Isten Ővele egy Lelke, azaz végül is Maga az egészét a Tudatos EgyMagából származtató Isten által irányított, Aki viszont nem teremtmény, hanem egyetlenegy önmagától és önmagában való (páratlanul létező) Örök Teremtő és Irányító.

Csakis azonban a szellemi lelki önmagunk teljes megismerésével lehetünk képesek Isten hasonlatosságára a bennünket  itt közvetlenül körülvevő világot is a magunk igaz arculatára teremteni, vagyis lényegében a Földet a Mennyel egyesíteni, azaz mintegy ide a Földre lehozni a mennyei valóságot, az igaz és örök valóságát Istennek, ami tehát a jelen földi természetnek isteni természetté átalakításával valósulna meg, ha mi emberek (lelkek) is ezen a rendkívülinek is nevezhető isteni terven dolgoznánk az egész itteni életünk során, amire is vagyunk tehát hivatottak.  Ehhez azonban a jelenleg használatos gondolatoknak, vagyis az itteni tárgyi gondolatainknak valamennyijét el kellene vetnünk, el kellene hagynunk, és helyettük már csak a Teremtő Isten mindig csak jót (tökéleteset) teremtő gondolatait kellene használnunk. Ezen közvetlenül az Istentől származó gondolatok révén, akár még a fizikai testünket is képesek lehetünk meggyógyítani, amivel is a világ jelenlegi rossz állapotára is csak jó hatást gyakorolnánk. Mindehhez is azonban a világszemléletünket és világfelfogásunkat is meg kellene változtatnunk, vagyis mindent, még a teljes egész valóságot, a szellemi és tárgyi valóság egész egységét is már csak Isten nézetéből, az egyedül helyes és igaz nézetből kellene szemlélnünk, és természetesen megismernünk és megértenünk is, amivel aztán már újra lehetne helyesen (Isten szerint) teremthetünk itt élvén is, akár tehát még csak a fizikai testünk vonatkozásában is. (Az ebben is egyetlen Mesterünktől, Jézustól a Krisztustól ezt is láthattuk.)

A nem anyagi személyiségnek, a szellem és léleknek (szellemi tudatnak), és a fizikai testnek is tehát az eredetileg szellemi minőségű tudat az egybekapcsolója illetve egybe szervezője, vagyis a léleknek szintén teljes tudata egyben összekötő „matériaként” is funkcionál. E tudati erőnkkel, illetve a belőle lett tárgyi tudatunkra átruházott teremtő erőnkkel pedig mi, lelkek képesek vagyunk továbbteremteni a tárgyi környezetünket, így tehát még akár csak a saját testünket is, viszont az egyenesen  Istentől való teremtő erőnkkel jóval többre lehetünk képesek a tárgyi tudatunkon keresztül, de annak igénybevétele nélkül is, mint csak önmagában a tárgyi tudatunk erejével. Aki viszont közülünk isteni irányítás mellett a tulajdon életének már valósággal is tudatos teremtője, az onnantól kezdve soha nem a saját erejét, hanem Isten teljességgel anyagtalan és energiátlan szellemi erejét, Isten közvetlen teremtő erejét használja Istennel teljes egyetértésben, és még az egója, vagyis a tárgyi önazonossága cselekvési akarata is az Istenével egyezik. Azonban nem csak a teremtést, hanem a tudati teljességnek, vagyis a tudat teljes egészének (ego, elme, ész, értelem) szemlélését is csak tiszta tudattal lehet jól, azaz Isten szerint végezni. A fizikai testet is a szellemi tudatunkkal így már láthatjuk kívülről és belülről is. Ha tehát a tudatunk egyre több isteni világosságot kap, egyre tisztább lesz, és így egyre tisztábban fog látni is, merthogy így egyre több magában és magán levő sötét, és homályos folttól fog megszabadulni, amik akadályozták előtte még a teljesen tisztán látását (is). A tudatunkat a belevitt helyes, azaz tiszta és igaz (egyenesen Istentől való) információ tisztítja, és míg az teljesen is tisztává nem teszi, addig nem tisztán, hanem homályosan, vagy akár már torzultan is látja a valóságot. A Szellem és Lélek megbonthatatlan egysége Egy Istennek tiszta információi (szavak vagy gondolatok révén közölt ismeretei, igazságai) nélkül azonban nem végezhető el a teljes tudati megtisztítás, vagyis a teljes egész szellemi lelket, a tudatos szellemi lelket csak Isten és az Ő Fia lehet képes végül már teljesen is „meg- és átmosni”, vagyis a beszédeik által teljesen megtisztítani, azaz teljes egészével tisztába tenni. (A tiszta szellemével egyesített tiszta lélek a szintén tiszta tudatával aztán már csak a Menny Föld egyesítésén fog dolgozni Isten terve szerint.)

Az anyagi és szellemi közötti átmeneti léttartomány az előbb említett „Ég (Menny) és Föld” egyesítési cél érdekében egyszer valószínűleg kísérletszerűen már létezett a Föld felszínén, ami nem anyagi, és még csak nem is finom energia minőségből állt, hanem csak anyagszerű szellemi minőségből, mely eredeti minőségében csak tehát tárgyszerű (azaz nem tárgyi!) valóságnak esetében lehetetlen volt még csak szellemi nézetből is megállapítani, hogy annak melyik „fele” látszik, illetve tűnik tárgyinak (testinek), és melyik „fele” pedig az annak „ellentéte” nem tárgyinak, azaz szelleminek.  Ilyen tartalmilag és formailag egy és azonos szellemi minőségű lesz majd az Istennek legközvetlenebb egéből Földre leszálló „Temploma” is, melyben fog Isten és Fia az emberek között „lakozni”, és az Ővelük egy világosságukkal  (szellemi „fényükkel”) azt az „égi Jeruzsálem városnak”,vagy „mennyei Jeruzsálemnek” is nevezett szellemi „épületet” (az Égi azaz Isteni Békességet is megtestesíteni hivatott Krisztusnak Istennek benne ővele együttlakozására szolgáló szellemi lelki „tiszta testet”, avagy tehát lelkinek is mondható, szent „építményt”, esetleg még „Isten-házat”, a valóságos „Egyházat”, az Egynek „házát”) teljesen betölteni, hogy az kívülről és belülről is a teljes egészével csupa tündöklő ragyogásból fog állni, melybe csak a teljesen és tökéletesen tiszta lelkek járhatnak be és ki. A jelen, már kizárólag csak Isten szerint való, vagyis a Földön járt Istennek Fiát mindenben követő földi életével minden tudatos szellemi lélek számára tárva nyitva fog tehát állni ez a sem nem anyagi, sem nem energiaformából álló, hanem makulátlanul tiszta szellemi minőségből (közvetlen isteni erőből, tiszta erőből) levő „építmény” (az Egynek „háza”), vagyis minden most a földön élő ember számára is adott a lehetőség, hogy ennek a „szellemi lelki épületnek” a „tagja” (a helyén szilárdan megálló „épületköve”, „lelki köve”) legyen, vagy, hogy az itteni élete során szabadon járhasson majd abba be és ki. Ebbe a tizenkét „igazgyöngy”-kapus „városba” viszont a tisztátalan lelkek, és tisztátalan dolgok nem juthatnak be, noha a kapui éjjel-nappal nyitva lesznek. A Szellem és Lélek Tudatos Egységének szellemi minőségű testileg képmása tiszta tudatos tiszta szellemi lelkei tehát Istennek, ellentétben az előbbi tisztátalanokkal (a változatlanul az „ördög atyjuk” szerint, vagy aszerint is élőkkel) szabadon ki-be járatnak az ide a Földnek is teljes átszellemítése végett alászállott Mennybe, mivel az ő szellemi lelki személyiségük az „Egyével” már újra egyben (egységben), és benne is van az „Egyben”.