Valóságos tudatosan élni szellemi tudatként (valóságos lélekként) az eredetitől más jelen körülmények között is lenne az, amire lehetőleg még itt a Földön élve eljutnunk kellene, és nem pedig a ma már az ereszcsatornákból is folyó, ember önerőből megvalósította „tudatosodást” kellene pénzért tanításával „elérnünk”, és gyakorolnunk is azt az itt élésünk során

A legtöbb ember ugyan úgy gondolja, de még csak nem is tudatosan él. Valósággal tudatosan élni ugyanis nem azt jelenti, hogy az ember tudja azt, hogy él, és azt is tudja, hogy végül aztán meg fog halni is, hanem így tudatosan, azaz „élvén (is) élni” annyit jelent, mint a teljesen tiszta értelmes szellemi tudat mivoltunk teljesen tiszta tudatával (végül is a tudatunkkal)  is „tisztán” azaz „világosan” (szintén isteni értelemmel) tudni, hogy az igaz lényegi létünk, vagyis a valóságos (tiszta és tisztán szellemi) lét- és élet-tudat mivoltunk (a nem anyagi, nem tárgyi, és nem is a szintén tárgyit jelentő „energetikai”), a „vagyok”-ságunk, Istenhez a Szellemhez közvetlenül kapcsolódó, azaz Ővele egységben levő, és ezért „szellem-i” lelkünk) sem a személyes szellemi formájában, sem pedig a személytelen szellemi formájával (mely formák egyek és azonosak vele illetve velünk) soha nem ér véget, mert Isten a Szellem hasonlatosságára maga is halhatatlan minőség. Az az „ember” (szellemi lélek) tehát tudatlanul él, aki valamiféle tárgyi testnek képzelve magát úgy tudja, hogy ő meg fog halni, ha nem így mondja is. Az ember pedig azért él tudatlanul, mert az egész emberiség itt úgy van manipulálva, hogy ne lehessen valósággal tudatos, hanem helyette csak tárgyilag tudatosodhasson. Ennek a manipulálásnak az eredménye tehát, hogy az ember magát még ma is inkább csak egy tárgynak, vagyis egy önmagát hordozó biokémiai gépezetnek, manapság meg már ugyanilyen képességű energiamasszának is hiszi, ami testet a szintén tárgyi agya illetve agyközpontja irányít, aki is tehát „ő” az „ember”, az agyhoz tartozó és azt is irányító szintén anyagi szellemével, és anyagi lelkével (a pszichéjével) egyetemben, ami szintén tárgyi minőségekről mondják a mai kor manipulátorai, hogy azok az ember nem anyagi, hanem örök szellemi minőségei egyetemben az energiatestével. Ettől a „tudattól” pedig az emberek még jól is érzik magukat, mivelhogy igen gyakran mondogatják is egymásnak, és közben pedig még maguknak is, hogy: „jól vagyok”, holott ezt ők az agyuk igénybevételével csak úgy gondolják, és ezért pedig már úgy is érzik („jól érzem magamat”) az ez esetben tárgyi magukat. Az emberek azonban ezt még tovább gondolva úgy hiszik, hogy amikor ők itt tárgyi érzelmileg már állandóan is „jól vannak”, ezzel az érzelemgazdagsággal nekik itt is már megvan a mennyország, az örök boldogság, pedig a valóságos mennyország itt csak akkor és azzal jöhet el a számukra is, amikor ők az Igaz Isten hozzá nélkülözhetetlen segítségével már végleg is ki tudnak szabadulni a tulajdon tárgyi elméjük és vele egy elmei énjük képletes börtönéből, mely az előbb leírt manipuláció hatására magával már teljesen is körülzárta őket, miáltal viszont elválasztotta illetve elkülönítette őket a Valóságos Istentől, és az Ő mennyországától, vagyis az Isten igaz és teljes valóságától, és ugyanakkor pedig a valóságos önmaguktól, az Istenben, és Istennel egységben is élő tisztán szellemi minőségű önmaguktól is, akik tehát már valósággal is ők lennének, ha ezt valóságos (egész teljességével örök szellemi minőségű és tiszta) tudatosan is tudnák.  A nem az előbbit célzó emberi, és nem emberi félrevezetés is valósággal tehát annyiból áll, hogy a tárgyi tudatosodást nevezik szelleminek, amivel a jelenleginél magasabb rendű, de szintén tárgyi minőségű „mennyországba” szándékoznak anyagi javakért, anyagi dolgokért cserébe eljuttatni hiszékeny embereket.

A helyzet sajnos tehát még ma is az, hogy ez az egész emberiséget sújtó manipuláció szinte már teljesen is elvette az emberektől az igaz tudatos igaz lelkiségüket, helyette pedig odavetette nekik a technikát, és az anyagiakban, meg energiákban való gazdagságot, melyeknek függőségében él itt az ember (lélek), és nem pedig már egyedül csak a teljességgel anyagtalan és energiátlan, egyedül igaz és felülmúlhatatlan, legtisztább, és tisztán szellemi minőségű Erőnek, az Igaz Istennek függőségben van itt is. Az ember, köszönhetően tehát az eddig még eredményes manipulációnak, az Igaz Istent ezekért az előbbiekért, de az igaz lelkisége tudása (igaz tudatos ismerete az Istennek lelke mivoltának) hiányában is, már rég elvetette magától. Isten neki már tehát legfeljebb is csak azért jó, hogy Őtőle is mindig csak valami jó anyagit, újabban meg pozitív energiákat (pl. „szeretetenergiát”) is tudjon kérni, amitől aztán ő majd itt megint jól fogja érezni magát. Az e manipuláció, és az utóbbi kérelmei teljesülésében való reménye szerint élő ember, még tehát mindig nem valóságos tudatosan él, hanem egyszerűen csak vakon teljesíti a „nagy manipulátor” célját, akinek viszont  az a célja, hogy minél alacsonyabb szinten tartsa az emberi szellemet, hogy kénye-kedve szerint uralkodhasson fölötte, és ha az már semmi hasznára nincsen neki, és az ő céljának, akkor habozás és minden lelkiismeret furdalás nélkül (mert így hogyan is lehetne jó lelkiismerete neki?), és akár csak passzióból is, meg is ölhesse az annak itt használatos testét és elméjét. Igen, itt tehát az „emberölő”, a „pusztító” vagy „romboló” szellemiség manipulációjáról, az emberi pszichén illetve elmén keresztüli durva befolyásolásáról van szó. Tőle származik az is, hogy tudatosodjál, tudatosan teremts magadnak, és még a teremtő „univerzum”-isten is minden anyagit meg fog neked bőséggel adni, „pénzenergiát” is dögivel, amennyi kell. De még majd azt is meglásd, hogy a „kozmikus egységtudattól” akár csak „szeretetenergiában” is milyen gazdag leszel így, még majd árasztani is tudhatod azt az energiatestedből a csodálatos, szintén mindenkit elkápráztató fényeddel együtt is mindenfele, merthogy valójában te egy tudatos fénylény vagy, iszonyatosan magas rezgésszinten avagy frekvencián működvén, mint tehát egy gépezet!

Mindennek a fékevesztett manipulálásnak, vagyis a nem valóságos tudatosan élésben tartásnak köszönhető tehát az is, hogy a mai világ inkább már csak teremtmény, teremtés, és hamis istenek, köztük elsősorban tehát a forma istenének tisztelője lett, mintsem már csak, vagy legalábbis mindig elsősorban Igaz Istent tisztelő. A világban lassan szinte tehát már minden ember antikrisztus lesz, vagyis az ember ahelyett, hogy már igaz tudatosan élne illetve cselekedne itt is, mindent tudatlanul, azaz nem valóságos tudatosan tesz (nem tudja mit cselekszik), vagyis igen kevés kivétellel mindig már csak olyat tesz, amilyet Krisztus sohasem tett, még bizony földi emberként, Jézusként élvén sem. (Bizony kérem, ha valaki éppen csak képmutatóan viselkedik is, akkor már maga is antikrisztus. A Jézusi megítélés szerint a nem valóságos szellemi tudatot valóságos szelleminek mondó emberek is tehát azok, vagyis szintén hazugok, ha esetleg nem tudatosan is.) A valóságos tudatos élet helyett az emberek ma tehát már inkább hajlanak a létező legnagyobb vétek gyakorlására is. A legnagyobb bűn pedig az, ha valaki „szántszándékkal” azaz készakarva is az Igaz Isten ellen lázad illetve támad,  vagyis ha a Valóságos Istent megveti, elutasítja, maga mögé utasítja (a folyamatos mellőzése is az!), kigúnyolja illetve kineveti, és az emberi lelkeket pedig Istentől eltéríti, vagyis őket örök kárhozatra (örökké ártalmas életvitelre) kívánja juttatni, akár csak a maga tudatlan élete vonzó példájával is, lényegében tehát: ha az Igaz Isten helyett az ördöggel, a „nagy manipulátorral”, és az ő emberi és nem emberi szövetségeseivel szövetkezik. „Lépj ki belőle én népem!” Amiből tehát ki kellene lépnie a valóságos embernek, az a már igen nagy emberi taglétszámmal (is) bíró „nagy babiloni szövetség”. Az ebbe a szövetségbe lépő, vagy belőle nem kilépő ember tehát már egyáltalán nem a jó értelemben vehető tudatosan él, vagyis róla ilyenkor már azt is el lehet mondani, hogy lényegében már a homlokán és karján van az antikrisztusi „pecsét”, mely a homlokon a valóságos isteni értelem helyett ott székelő anikrisztusi értelmet jelenti, a karon pedig, mivel az a kézzelfogható cselekvést jelképezi, az antikrisztusi cselekvést jelenti, azaz a csak a földi jólétre, anyagi mindentudásra (az „univerzumnak” minden ismeretére) illetve hatalomra törekvést bármi áron is, míg ebbe az ember bele nem hal. Bizony, míg bele nem hal, éspedig minden értelemben, azaz még valós szellemi értelemben is, mely szellemi halál azonban általános esetben nem totális megszűnés, hanem a kárhozat különféle mélységekkel bíró világába kerülés, mely világnak egészét az igaz tudatosan élő igaz ember inkább már csak mindörökre elkerülni igyekszik (mert ha valamitől is ő a bűn mellett még irtózik, az az ezt a kárhozat világot jelentő igen alantas, igen korlátozott létállapot), és másokat is erre az elkerülésre ösztönöz, még bizony a tulajdon példájával is.

Az antikrisztusi értelem alatt a tulajdon fénye szépségétől és nagyságától gőgössé, önteltté, önzővé, önistenítővé, és bizony életellenessé is lett tárgyi, azaz formális értelmet, a forma szellemének értelmét, a tőle kapott értelmet kell értenünk. Amely szellemi lélek tehát az önző testi értelme szerint, azaz vele a meghalásának tudatában él, az még ma is lázad a Tiszta és Teljes Élet azonos Isten a Szellem ellen, vagyis a mulandó testet, az anyagi és finom anyagi formát dicsőíti Isten helyett, homlokán tehát az antikrisztus jelével, ami lassan tehát már letörölhetetlenné is válik róla. Ugyanilyen „billoggal” villognak tehát mindazok is, akik tárgyi értelemben vett tudatosodásra, azaz szelleminek csak mondott tárgyi tudatos életre tanítják az embertársaikat, egy dualisztikus mennyországnak, egy csodálatos energia-mennyországnak előttük célként lebegtetésével, illetve „rezegtetésével”, vagy éppen csak a jólétben, boldogságban örökre fennmaradásukat egy energiatestben tanítják meg nekik, mely során már itt elkezdve tudatosan azt teremthetnek meg maguknak, amit csak akarnak, éspedig az Igaz Istenről közben még csak nem is gondolván, mivelhogy tudatosan is ők maguk ez a Teremtő Isten, ők maguk ez a Teremtő „Kozmikus” Fény, ők maguk ez a kozmikus vagy univerzális Egységtudat tudatosan is. (Az Igaz Isten mindenben elsőbbsége előtt is tehát ők maguk az egész mindenség, és annak egyetlen Teremtője is.)