Mit kellene itt a Földön élve tennünk, ha innét egyenesen valósággal haza, és nem pedig helyette most meg már csak az „energia-menyországba” akarunk jutni

Az előbbi „haza” célhoz legelőször is meg kellene szabadulnunk az anyaghoz és finom anyagiakhoz (energiákhoz, illetve az energia részecskék rezgéseihez, egyszóval a „káprázathoz”) való ragaszkodásunktól, és bizony bárkinek még csak gondolatban gyűlölésétől is. (Tetteinkben teljesen menteseknek kellene lennünk a ragaszkodástól és gyűlölettől.) Kontrollálnunk, és fegyelmeznünk is kellene tudnunk a testünket, elménket, beszédünket, és a nyelvünket is. Le kellene tudnunk mondani kivétel nélkül minden anyagról és anyagiról, menteseknek kellene lennünk még a testtudatunktól, minden tárgyi gondolkodástól, és a hamis énünktől (energia-egónktól, a tárgyi gondolati önazonosságunktól) is, de menteseknek kellene lennünk a büszkeségtől, és akár csak az anyagi nagyságunkkal, jóságunkkal, szépségünkkel való kérkedéstől is. (Ha nem élünk testi felfogásban, akkor még csak nem is lehet bennünk alaptalan büszkeség, és így pedig már kevélység, és gőg sem. A hamis fölényérzetből fakadó „spirituális gőg” kiabálja, sőt egyenesen ordibálja a még mindig csak testi életfelfogásnál tartást, és csak a szájjal „spiritualitást” is! Ráadásul már az erre az igaz létállapotra újabban használt, értelmét illetően teljesen modernizált, azaz megváltoztatott szó is árulkodik a hazug és gőgös mivoltról, mintsem leplezné azt a használóinak. A valósággal az igazulásuk útját járó emberek nem hadonásznak a „spiritualitás” szóval.) Minden hazugságot is azonban el kellene hagynunk, és el is kellene utasítanunk magunktól. Minden embert magunkkal azonos rendűnek kellene vennünk, vagyis senkit nem kellene alacsonyabb vagy magasabb rendűnek tekintenünk. (Minden embernek az a méltósága, hogy ember. Amit az ember szó „takar”, az egyazon anyagtalan lelki minőség, egyazon érték, lényegileg nincsen tehát semmi különbözőség, hanem csak teljes egyezőség, azaz csak egység van.) Nem szabadna vágyódnunk semmi anyagra, anyagira, és még csak testi erőre, testi, és nem testi energiákra sem, vagyis nem vágyhatunk arra sem, hogy anyagi dolgokkal, illetve anyagi dolgok, azaz tárgyi minőségű dolgok másoktól való elfogadásával a testünket és testi énünket naggyá és erőssé tegyük. Nem kellene tehát még csak elfogadnunk sem olyan anyagi dolgokat, melyek az itteni felfogás illetve látszat szerint különbekké, jobbakká, erősebbekké tesznek bennünket a többi embernél. Az alapvetően szükséges dolgok közül is pedig csak azt illetve annyit fogadhatnánk el, ami valóban szükséges az anyagi életünk fenntartásához, amit mindig elsősorban az itteni lelki fejlődésünk megvalósulása érdekében teszünk, és nem pedig tárgyi élvezkedés az elsődleges vagy kizárólagos célunk ezzel az élettel, még ha a fejlődésünk mellett lehet itt ilyenekben is részünk, mivel ezek között is vannak, amik szolgálhatják a lelki előrehaladásunkat. Meg kellene tudnunk szabadulni még csak vágy szinten is a kéjtől (az anyag illetve energia kéjes szeretetétől), de a dühtől, és haragtól is, és mentesíteni kellene magunkat a hamis birtoklásérzettől is. Egyedül Isten ugyanis mindennek a legfelsőbb tulajdonosa, vagyis minden dolog, és még „mi magunk” (azaz hústestileg, energiatestileg, lelkileg, szellemileg) is az Istenéi vagyunk. Nem az anyagot és anyagit, meg újabban az energiákat (különösen a „pénzenergiát”) kellene tehát itt a Földön gyűjtögetni magunknak, hanem egyszerűen csak az Igaz Istenben kellene gazdagoknak lennünk itt a Földön élvén is. Tudatában pedig annak, hogy Isten-tudatok (Istennek tudatosan is szellemi lelkei) vagyunk, mindig békésnek és derűsnek kellene lennünk, és mindenkit kivétel nélkül, éspedig egyenként egyaránt, és mindenkit egyként is kellene szeretnünk isteni szeretettel, az Istentől való szeretetünkkel. Ez ugyanis az eredeti természetünk.

A Földön élvén sem uralkodhatna tehát rajtunk a testi felfogás, nem befolyásolhatna bennünket a veszteség, de éppen úgy a nyereség sem. Nem törekedhetünk az érzékek tárgyinak megszerzésére sem, és nem is kötődhetünk hozzá az érzékkielégítés tárgyaihoz. (Teljesen el kell tudnunk oldódnunk tőlük, ha esetleg még vannak ilyenek.) Nem hihetjük, és nem is tudhatjuk tehát magunkat a testünknek, merthogy nem ez az igazság. Az igazság ugyanis az, hogy a tiszta és teljes szellemi lelkünkkel, az egész teljességével anyagtalan és energiátlan lelkünkkel a nem tárgyi minőségű Igazsággal, vagyis az Igazságnak is nevezhető Istennek Ővele egy Lelkével vagyunk a részünkről megbonthatatlan egységben, és nem pedig a mulandó testünkkel, bármilyen finom anyagi minőségű is lehet az. (Részegység avagy részteljesség szinten mi magunk is tehát az Igazság vagyunk, és benne is vagyunk az Igazságban, azaz Őbenne, és Ővele egységben és együtt is élünk.) Ezért pedig már mindig csak a jelen nézetből „transznak” (fizikai önről, fizikai énről tudatlanságnak) nevezhetőben, vagyis az eredeti avagy valóságos (örök) pozíciónkat jelentő „transzcendensben” (a jelen mulandó természet egészének fölötte levő közvetlen isteni természetben) kellene elmerülnünk, és nem pedig pusztán csak az anyagban és energiában, melyet helyette tettünk sokan már végleges székhelyünkké, és hát Istenünkké is, mint ezt a jelen korban a legszembetűnőbben a „pénzenergiánkkal” tesszük. Ma már ezzel az „isteni energiánkkal” nem is csak egészséget, és életet, hanem még szeretetet is vásárolhatunk magunknak, és így már magunknak is a pénz adja az értékünket, és az is határoz meg bennünket még a tulajdonságainkat illetően is. A pénz ráadásul pedig még a függőségében is tart minket, azaz ha nincsen pénzünk, nincs életünk sem. A „pénzenergiákat” rá szakosított technikákkal maguk felé áramoltatók viszont itt maguk is istenek lehetnek, istenként élhetnek, minden jó anyagban és jó energiában bővelkedhetnek, és az ilyen technikáikat is jó pénzért, és hírnévért is árulhatják az embertársaiknak, akik azokat beveszik, és ugyanarra törekednek velük. De ezt a lépésünket is, mint ezt majd hamarosan meg is fogjuk látni, minden csakis a vesztünkre tettük és tesszük, és soha nem pedig a javunkra, mint azt sajnos még mindig tévesen hisszük. Innét van tehát, hogy még mindig nem tudjuk, hogy mit is kellene itt a Földön élve is cselekednünk, azaz valósággal mi dolgunk itt, merthogy egyáltalán nem az energetikai fejlődés valós lelki és szellemi szinten is, az bizony halál biztos, holt biztos. Most már a tárgyi tudás- és képességbélileg magasan fejlett megtévesztőinknek is köszönhetően a legtöbben tehát még mindig totál vakok és süketek vagyunk, mert, ha e ma tömeges méretekben színre lépő tévtanítóinknak, vagyis a modern kori megtévesztőinknek illetve hitetőinknek megfelelve a homlokegyenest ellenkezőjét mondjuk is róla, még mindig a mulandó elménkkel vagyunk meghasonulva, és nem pedig az Igaz Istennek hasonlatossága vagyunk itt az anyagvilágban élvén is.