Az ember a tudatlanságával és erőszakosságával poklot teremt a Földön

Ha nincs valóságos háborútlanság és háborítatlanság, azaz ha nincs teljes és tökéletes egyetértés még csak a magukat keresztényeknek nevező emberek között sem, akkor hogyan is lehetne valóságos béke, hogyan is lehetne a Menny itt a Földön, hogyan is lehetne a Földből is Menny?

A tudatlanság és hamisság az Igazságnak hiánya az emberből, Akit ez esetben a magunkkal egy „szív”, azaz valódi lényeg mivoltunkkal még mindig elutasítunk magunkból és magunktól, bizony még akkor, is, ha a szájunkkal Őt akár folyton is emlegetjük. Ha ugyanis ezt nem csak a szájunkkal tennénk, akkor Isten kegyelméből többé már nem lennénk tudatlanok, és hamisak, azaz hazugok se Istenről és Isten felől, és még csak Istent sem hazudtolnánk sohasem meg, mint azt így Őtőle külön élve lépten-nyomon tesszük tudatosan, és szintén a tudatlanságunknak köszönhetően sajnos nem tudatosan is.

A jelen helyzet tehát az, hogy az ember „benseje”, a szellemi lényeg mivolta is szelídség, alázatosság, és békességesség helyett erőszakossággal telt meg, ugyanakkor pedig a tárgyi kinézete szépségétől, nagyszerűségétől és hatalmától (amit a nagy tárgyi tudásának, tárgyi értelmének is tulajdonít) felfuvalkodott is lett. Ettől pedig a Föld is egyre csak telik az erőszakossággal, és ezt már nem is csak az emberi kultúra minden területe (beleértve ide természetesen a kultúrát terjeszteni hivatott médiákat, és a legtöbb vallást is), hanem már az egész emberi légkör, vagyis az emberek tárgyi tudati közössége, és a mellette illetve oldalán létező szellemi tudati közössége is terjeszti, és hatására bizony már a Földet körülvevő légkör (atmoszféra) is csak ezt a zavarodottságot, zűrzavart, és erőszakosságot terjeszti, és szintén erősíti is. Ez a már „szarvasnak” (a többi között kimagaslónak, kicsúcsosodónak, többi fölé növekedőnek) is nevezhető hiba pedig abból adódik, hogy az emberek szinte már teljesen is elveszítették az Igaz Isten valóságába vetett meggyőződésüket, a valaha még létezett élő hitüket, és ezért vannak szinte már teljesen is megzavarodva, ezért lettek erőszakosak, sőt már brutálisak, azaz vaderőszakosak is. (A médiáknak első hírei is mind erről szólnak.) A legtöbb ember az igaz békességet, az igaz szeretetet már tehát még csak nem is színleli az álkeresztény példára sem, hanem nyíltan vállalja az állati, vagyis vaderőszakos viselkedését.

Pedig ameddig az ember külső tudata belső gondolatai harcosak, erőszakosak, addig a világ is olyan lesz, mint ezek a gondolatok, vagyis soha nem lesz benne valóságos békesség. A világ mindig is tehát az emberiség tárgyi gondolatainak a tükörképe lesz, vagyis a világ mindig is olyan lesz, amit mi testi emberekként gondolunk felőle, vagyis amit a tárgyi gondolatainkkal teremtünk belőle. Most tehát éppen poklot, és nem pedig mennyországot teremtünk a gondolatainkkal a világból, és ez most már az atmoszférából is tükröződik. És bizony, ha ezt így folytatjuk, lesz ez még sokkal rosszabb is.

Az emberrel itt a külvilágban valójában tehát mindig az történik, ami az anyagtalan lélek mivoltában van. Az embernek nevezett szellemi lélekkel valóban egy és azonos lelki tartalom jut tehát itt tárgyi gyakorlatilag is kifejeződésre, vagyis fizikai szinten is megvalósulásra az ember tárgyi tudata és teste révén. A lélek egészségtelensége és tisztátalansága számtalan módon kifejeződésre juthat tehát itt a külvilágban, viszont a lélek gyógyultsága és tisztasága kifejeződhet egy halálosan beteg testen keresztül is, vagyis az ép és egészséges test nem jellemző kifejezője az egészséges és tiszta léleknek, a többé már nem tudatlan, nem tisztátalan léleknek. A léleképítő, lélek kiegészítő, azaz lélekgyógyító dolgok is pedig soha nem tárgyi, vagyis nem anyagi minőségű dolgok, hanem tiszta és tisztán szellemiek. A szellemi lelket gyógyszerekkel, szín és energiaterápiával, divatosan kifejezve „energetizálással”, és egyéb más tárgyi módszerekkel illetve technikákkal, de még csak tárgyi érzelmi gazdagsággal sem, sohasem lehet meggyógyítani. Kaphat tehát valakitől a szellemi lélek akár folyamatosan is „szeretetenergiát”, a tárgyi szeretettől sohasem fog egészséges lenni, még ha búsás pénzt fizet is érte, akkor sem. Poklot viszont így nem egészségesen is tud a lélek a „szeretetenergiájával” (testi szeretetével, önző szeretetével) teremteni. Az ennek igazáról is meggyőződéshez pedig szintén csak körül kell nézni akár csak a „most pillanatában” is a Földön. Ha ugyanis a világban valóban az igaz avagy tiszta szeretet lenne a legdominánsabb érzés, akkor az az egész világon meglátszódna. Nevezhető-e tehát igaznak avagy tisztának az a teremteni illetve alkotni tudó teremtményi (emberi) szeretet, ami a világ jelen békétlen, egyre zavarosabb, háborúságokkal, küzdelmekkel, erőszakkal teli állapotát eredményezte, vagyis amely ezt teremtette belőle???