Itt a legtöbb szülő, és legtöbb tanító is inkább csak rombolja és pusztítja a körükbe leszületett isteni lelkeket, mintsem az Igaz Istenhez vezetné őket, hogy az Ő tanítványaiként vissza is kerülhessenek az eredeti létállapotukba.
Ezek a szülők és tanítók ugyanis a világhoz, a testükhöz, és a többi testhez kötözik őket, amivel éppen, hogy megrontják, rombolják, és pusztítják, ölik is azokat, mintsem a valóságos lelki épülésükre, fejlesztésükre lennének, hogy Isten az ő tanításukat is a kezébe véve visszavezesse őket is Magához.
A mai vallások és hitgyülekezetek is már nem az Igaz Istennel való közvetlen párbeszédre ösztökélik a lelkeket, hanem közvetítőként maguk lépnek Isten helyébe. Így azonban a híveik inkább fogják őket, és testi emberi képviselőiket testileg közvetlenül tapasztalni, mintsem akár csak az általuk hirdetett Istent testi érzékek nélkül, akivel szerintük csak ők lehetnek közvetlen kapcsolatban, és így párbeszédben is.
A mai modernnek nevezett korban az előbbi okok végett is az emberek legtöbbje az Igaz Istent az életükből inkább már csak kizárni, száműzni igyekszik, tabu nekik még csak az Istenről beszélés is, amivel viszont Magát az Örök Szellemi Lét és Életet tagadják meg, Aki és Ami őket is, és a velük nem azonos mulandó testüket is létezteti és élteti.
Az itt a kettősség világában létezhető kéjvágy, a minden itteni, vagyis anyagi jóra és értékesre vágy, a düh, harag, gőg, irigység, a többi hasonló, és még durvább rossz, és még a jónak szintén nem mondható mohóság, a mértéktelen fogyasztás (ami is pusztítás) alacsonyítja aztán pedig le az eredetileg teljesen és tökéletesen tiszta isteni lelket „démonná”, vagyis Istennel folyton ellenkező, Istennek inkább már csak ellenére tevővé, azaz előbbi szennyfoltjaitól „szürkévé”, vagy szinte már teljesen sötétté lett lélekké. (A „szürkék” tehát, mint azt maguk mondogatják, nem is csak elfoglalni akarják, hanem már el is foglalták a Földet, és tönkre is fogják tenni azt is, mint azt magukkal is teszik.)
Isten élettörvényei azért vannak, hogy szabályozzák az ember életét, és az előbbi vágyaival, és magába vett nem isteni tulajdonságaival ezektől eltérő ember lesz tehát démoni lelkületűvé, vagyis az ilyen szellemi lélek az eredeti állapotában megromlani, abból lealacsonyodni fog, és nem pedig abba a Legfelsőbbhez Istenhez visszaemelkedni fog, hogy a Legfelsőbbel mintegy már újra is tökéletes egységben éljen, és már csak Őszerinte cselekedjen megtestesülten, azaz itt a legsúlyosabb anyagi testbe, mulandó hús-vér testbe öltözötten is. Teljes isteni nyugalommal kijelenthető tehát, hogy a mai korban is egy szűk réteg kivételével már csak pusztító démonok, a mindenkiben és mindenben inkább csak kárt tenni tudó lelkek lakják a Földet, akik valósították itt meg legújabban a démonok rációját, a démonok igazságát, vagyis az erőszakkal, és más rosszakkal is teli „demokráciát” is, amiben és amivel élnek azt jónak, azaz tökéletes uralomnak, tökéletes hatalomnak tartván. (A demokratizmus is azonban csak elnyomó, és haszonleső mulandó hatalomnak tökéletes, mint a többi emberi hatalmat jelölő izmus is.)
A „démonok” valójában azok az eddig fejlődésük alapján most még megtestesülhetett, és az emberi testben már nem élhető, eredetileg isteni lelkek, akik a teremtő hatalmukat teljesen önállóan, azaz Istentől függőségüket nem elismerve, a saját maguk akarata, és a közös saját gondolataik alapján gyakorolják, vagyis leginkább a maguk akarata szerint cselekednek, és nem pedig Isten szerint, és ezért Istenellenesek, azaz Életellenesek a cselekedeteik. Ezek a lelki erők tehát mind ellene szegülnek, szembeszállnak Istennel, és az Ő törvényeivel, tagadják is Istent, és Isten a Legfőbb helyébe akarnak lépni, és minden rosszat megtesznek, csakhogy a céljukat elérhessék. Istent a Legfőbb Hatalmat azonban soha nem lehetnek képesek megdönteni, mert az Ő szeretethatalmánál nem létezik, és nem is létezhet erősebb hatalom. Ezért pedig a jelen demokrácia, a „néphatalomnak” nevezett is úgy fogja végezni, mint a többi romlott lelkek itt létrehozta hatalmak is végezték, mert ez a hatalom sem az örökkévaló isteni lelkek valóságos fejlesztésével, és eredeti létállapotukba visszasegítésükkel foglalkozik, hanem inkább csak az anyaggal, és leginkább az emberi testtel, a mulandó testtel, a testi jóléttel, és testi túléléssel. (A hal pedig itt, ahogyan mondani szokták, a fejétől, vagyis az elöljáróitól, a kiválóságaitól „büdösödik”, azaz romlik meg.)
Az egész világon elterjeszteni próbált demokráciának köszönhető tehát az is, hogy továbbra is ott tartunk, hogy, ha nem is így mondjuk, a rossz, gonosz, erőszakos testi gondolatainkat fontosabbaknak tartjuk a valóban jó gondolatoknál, az isteni gondolatoknál, melyek mind isteni szeretettel teljesen áthatottak, és így teljesen ártalmatlanok is, és csak isteni jót eredményeznek gyakorlatban megvalósítva is. A természet rendje is azonban már olyannyira megbomlott a „demokratizált” (a magát maga, és közössége által is „démonizált”, azaz démonná degradált) emberi lélek természetellenessége, a természetet is rombolása végett, hogy az ember anyagi léte és élete kilátástalanná fog lenni.
Valójában már ott tartunk, hogy a legtöbb ember gondolatainak és érzéseinek legnagyobb részét az anyag és anyagi köti le, valamint még a félelmeinek bénító ereje. Itt a Földön az emberiségnek így viszont már nemigen lehet jövője sem. Különösen a mai anyagi gondolkodású emberiség ugyanis túl sokat képzel magáról, túl nagynak tartja magát, és a szintén tárgyi értelmét is, amivel is csak a vesztébe rohan. Ezzel pedig a magukat vallásosaknak, vagy hiteseknek tartó demokrata, vagy magukat nem demokratának valló emberek is éppen így vannak, csak azok nem a világi vezetőik, hanem a vallási és hites vezetőik által vannak félrevezetve, azaz vannak az anyaghoz, a testi mivolthoz hozzákötözve, őket ezzel a „széles, és veszedelembe vivő úton” tartva, azoknak ezen utóbbinak is ellenkezőjéről beszéde ellenére is. Ők is tehát tudatosan, vagy ha nem tudatosan is, de szinte mind az emberiségnek megtévesztői, félrevezetői (az anyagra és anyagira, a test elsődleges fontosságára vezetői), az Igaz Isten ellenes hatalomhoz tartozók, és így sem az embereknek, sem pedig a Földnek semmi igazán jót nem fognak tenni, hanem jóról beszélve, és szintén anyagi jókat mutogatva is, inkább csak rosszat, mint az már jól látható testi szemeken keresztül is.
Egyszerűen ugyanis szemmel láthatóan is az történik, hogy, ha az ember a valóságos lélek mivoltával nem foglalkozva (azt nem fejlesztve, nem növelve) testi értelmileg minél jobban fejlődik, annál nagyobb károkat okoz a természetben, és az emberek életében is. Az ilyen emberi lelkeknek az érzelmi világuk igen csökött lesz, amivel már nem lesznek képesek megérezni az Igaz Isten akaratát, és ezért Istennek végül már mindent az ellenére fognak tenni. A földi értelme végetti gőgjével, és önzésével pedig a legtöbb ember az egész Földnek, és magának is a veszedelmére lesz. Az ilyen ember mindenkit maga alatt és után akar tudni, még az Igaz Istent is, vagyis még Őt is ő akarja irányítani, ő akarja uralni, Ő akar első lenni, akitől függ mindenkinek és mindennek a léte és élete.
A mai tevékenysége pedig a „demokráciáknak” is nevezett államok és egyházak szövetségének az lett, hogy Istent a Legfőbb Lelket kiszorítsák a lelkekből, hogy aztán már a szellemi lelket meg is ölhessék az elanyagiasításukkal, vagyis anyagi lélekké alakításukkal, azaz anyagi testté lealacsonyításukkal. A materializmus, az anyagelvűség, a testi életfelfogás az emberekre ma már úgy van ráerőszakolva, már az egészen kicsi gyermekkoruktól fogva. A materialista lelkek pedig az anyag iránti kéjjel és mohósággal is szennyezettek, és már csak ezért sem mondhatók tiszta szívűeknek sem. Ők viszont folyton azt mondogatják magukról, hogy ők tiszta szívvel, teljes szívvel szeretnek, ami tehát csak betanított, vagy szemen szedett humbug, és nem pedig igazság. (Már még csak nem is tudják, hogy mi a „tiszta és teljes szív”, és már az igaz, avagy tiszta szeretetet sem ismerik. Legfeljebb is csak valami anyagi elképzelésük van róluk is.)
Az előbbi káros hatásoknak engedve az emberek még mindig azt hiszik, hogy itt mindent megengedhetnek maguknak, továbbra is könnyelműen élik az életüket, tele vannak anyagi vágyakkal, kívánságokkal, azoknak élnek rendületlenül, pedig az igen nagy vihar már itt van a fejük fölött, és nemsokára le fog csapni rájuk. Mostanra viszont már odáig is jutottunk, hogy egyre inkább elszigetelődünk egymástól, pedig nem csak minden egyénnek jólétének a többiétől, hanem minden nemzetnek is jólétének a többi nemzetnek jólététől kellene függnie, vagyis nem lehetne semmi egyénieskedés (csak a magunk jólétével törődés) egyiknek vonatkozásában sem. (Sajnos ezt még csak látszatra sem sikerült megvalósítanunk, pedig ennek már rég valósággal kellene így lennie.)
Az is rossz hatással van az emberiségre, hogy sok olyan ember is él itt, aki a hallott „Isten” szón kívül, amit sem képes felfogni, nem ismeri Istent, és ők mégis Őt okolják, Őt káromolják minden rosszért, ami őket éri, pedig maguknak köszönhetik mindet. Ez a létező legostobább viselkedések közé tartozik. Ezzel ugyanis olyat káromol az ember, akit nem is ismer. Ennyi erővel magát is káromolhatná, mert ezzel azt is teszi. Maga ugyanis az oka minden bajának. Ez is azonban azért van, mert az eredetileg jó lélek az eredetvilágának tévesen hitt anyagi világban már olyannyira összekeveredett a rosszal, hogy alig látszik ki valamennyi jó is belőle.
Nem csoda tehát, hogy a lelkek manapság a világban inkább már csak ártalmat, károkat okozó ellentéterőkkel telítik magukat, az ártatlan isteni szereteterőt pedig egyre inkább elhagyják, inkább élnek helyette az erőszakos, önző, és nem örök emberi szeretettel, a gyűlöletté változni is tudó testi szeretettel. A gyűlölet is azonban bomlaszt, elkülönít, és pusztít, öl is. Pedig ahol egy ember élete többet ér másokénál, az nem emberi társadalom, hanem annak csak mondja magát. Ahol ugyanis ez elfogadott, az egy állati, azok közül is pedig gyilkos fenevadi, és nem pedig emberi társadalom. (Ahol tehát csak egy nemzet is pusztíthatja a másikat, vagy másikakat, az bizony állati társadalom.)
Az emberiség jelen korszakában is az emberek legnagyobb többsége tehát süket és vak, szívtelen, lelketlen, esztelen (józan ész híjas) kártevővé, pusztítóvá lett, mert a Valóságos Isteni jelenlétet még mindig képtelen érzékelni. Az egyetlen és igaz Isten mindenben és mindenütt jelenlétét tehát még mindig nem képes látni, azaz nem képes tapasztalni, hanem ezt még mindig csak mondani tudja, ha azt is tudja, mert elméletileg már tisztában van vele. A legtöbben azonban a tudatlan többségből még csak itt sem tartanak, vagy, ha már itt tartanak, akkor az elméleti ismereteiket gyakorlatilag nem cselekszik meg, és ezért még mindig nem lehet igaz, vagyis közvetlen szellemi lelki Isten-tapasztalatuk, hanem csak hamis, azaz csak testi, amivel más istent, más isteneket tapasztalnak, és nem pedig az egyedül Igazat.
Most, a korszaka lezárulása előtt nyugodtan ki lehet tehát a jelen emberiségről is jelenteni, hogy a legnagyobb részével "lerobbant", azaz maga magát lerombolta „hercegekből”, azaz Istennel folyton ellenkező, Istennek ellenére tevő , és ezért isteninek nem is nevezhető lelkekből, vagyis „démonokból” álló, akik magukban, egymásban, és az ideiglenes élőhelyükben is, inkább már csak kárt tudnak tenni, mivel jót is már csak látszatra tesznek, azaz csak anyagi jót tesznek, ha azt is teszik, amivel is Istennek ellenére cselekednek, mert az isteni jót már nem is ismerik, és így pedig már az Igaz Istent sem. A kártevővé, mindent elfogyasztóvá, azaz pusztítóvá lett emberiségre boldog jövő így azonban semmiképpen nem fog várni, hanem a lehető legrosszabb, amit csakis magának köszönhet, hiába is tolja ennek felelősségét is Istenre. Drága barátom, tanácsosabb lenne nekünk is inkább az Igaz Isten szerint élni törekvő szűk emberi réteghez tartozni, misem az Igazzal még csak ellenkezni tudó legszélesebb réteghez.
Még azonban az is meglehet, hogy a fajunk itt többé már nem élhet, vagy testileg nem marad életben (írmagja sem marad a jelen emberi testnek), mert lassan már kifutottunk hozzá az időből. Pedig nagy kár lenne elszalasztani a lehetőséget a földi emberből a kiindulópontunkba visszakerülésre. Mivel azonban az élet örök szellemi minőség, elpusztíthatatlan, és ez így van az öröknek teremtett emberi fajjal, az emberi lelkekkel is. Lelkileg tehát az sem kiirtható, hanem csak kitiltható a Földről, mely esetben más anyagi bolygón kényszerül majd olyan fejlettségre jutni, amivel visszakerülhet a kiindulópontjára, a teljesen és tökéletesen tiszta lelki világba, ami a legfinomabb anyagiaktól is teljesen mentes (semmi „rezgés”, semmi frekvencia sincsen benne, mentes minden elektromosságtól, és elektromágnesességtől is.) Erről a máshol folytatásról azért lehet beszélni, mert a jelen emberiség a valós lelki fejődése helyett és rovására olyan anyagi fejlettségre jutott, hogy vele már képes az ideiglenes élőhelyét, a Földet akár szétrobbantani is. Így pedig még arra is sor kerülhet, hogy ezen a Földön már egyetlen szellemi lélek sem fejlesztheti, illetve növesztheti fel magát Istenhez, hanem talán majd egy új teremtésű Földön.
