A mai korban Földön élő, és különösen szinte valamennyi értelmiséginek nevelt ember, de a többi embernek, még az együgyű embereknek legtöbbje is, még csak a szavaival is inkább csak hadakozni, vagdalkozni tud, tépik a szavaikkal még csak a tulajdon szájukat is, vagyis nem véletlenül van a világban…

A jelen test, elme, értelem, tudat, és én, mind mulandó minőségek, mind anyagiak. Mi azonban az ezeken túli, öröktől fogva létező, és itt szavakkal már csak a végtelensége és határtalansága végett is kifejezhetetlen Szellemi Lét és Élet vagyunk magunk, közvetlenül Őbelőle való, Őáltala „embernek”…