A „létel” régi kifejezés is lényegében az élve is létezést, vagyis a levést és élést („vanságot” és „vagyokságot”) fejezi ki egy szóban, ami szó így valójában Magát az örökké valóságos, vagyis örökkön örök fennállású, és színtiszta Szellemi Lét és Élet megbonthatatlan Egységét is „takarja”,