Az emberi elme létezése a testi én, az itt egónak nevezett személyes én létrejöttével veszi kezdetét, és mindkettő valósággal nem, hanem csak látszatra létező élő erő tudatában van a nem örök létezésének, és ezért mindenáron csak létezni és élni akarnak, nem akarnak meghalni, állandóan megvédeni,…

A teljesen felébredés az, amikor úgy vagy itt az anyagi létben is jelen, hogy többé már nincsen személy érzeted, és nincsen Istentől, és az itteni környezetedtől sem különállóság érzeted, vagyis amikor már nem az előbbiek illúziójával élsz, annak már végleg vége van.