Az igazán és teljesen alázatos ember semennyire nem büszke, nem egoista, nem kérkedik magával, és semmijével sem (már csak azért sem, mert semmit nem tekint a maga tulajdonának, még csak a képességeit sem), és soha nem erőlteti rá magát másokra, hogy hatalmasabb, erősebb, tehetősebb, magasabb…

Akkor értjük helyesen a világon az „Isten” szó, avagy „Isten” fogalom helyett újabban elterjesztett „Önvaló” fogalmat, ha alatta is az önmagától való Örök Igazság, avagy Örök Valóság mivoltot, azaz a Magától való, Magától lett Igaz, avagy Örök Lényeg („Szív és Lélek”, avagy „Szellem és Lélek”)…